Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2003-2004 - Acta Ethnologica Danubiana 5-6. (Dunaszerdahely-Komárno, 2004)

Tanulmányok - L. Juhász Ilona: Fényképek a dél-szlovákiai temetők síremlékein és az út menti haláljeleken

Egy másik, szokatlan példa az egykori Gömör megye, Rudna temetőjéből származik. Két sírról illetve síremlékről van szó. mindkét síremléken szerepel egy idősebb férfi ugyanazon fényképe, valamint mindkettőn olvasható a neve, valamint a születés és az elhalálozás időpontja is. Rajta kívül mindkét sírban egy-egy nő nyugszik, mindkettő a férfi felesége volt. Egy idegen, s a későbbi utókor számára érthetetlen, hogy miképpen nyugodhat egy és ugyanazon személy két különböző sírban. A magyarázat a következő: Az egyik sírban az említett férfi első, fiatalon elhunyt felesége nyugszik, a másikban pedig annak húga, a férfi második felesége. Tehát a szororátus szokásával állunk szemben ebben az esetben. A síremléket a férfi második feleségével idősebb korában, még akkor készíttették el, amikor még mindketten éltek, s fényképük is akkor került fel. Tehát elvileg valakinek tudnia kellene a közeli hozzátartozók közül, miért döntött a házaspár e furcsa megoldás mellett. A választ azonban ők sem ismerik, mivel hiába kérdezték szüleiket, nem voltak hajlandók megmagyarázni senkinek döntésük okát. Annyit mindenesetre megtudhatunk, hogy ezen a településen a 20. század első felében még volt példa a szororátusra, s arra is fény derül, hogy az 1980-as évek elején már gyakorlat volt, hogy idősebb házaspárok előre elkészítették síremléküket s a fényképüket is rátetették.

Egy következő példa szintén egy gömöri településről származik: Egy síremlék fölső részében középen egy fiatalember képmása látható. A felirat szerint az adott sírban egy 1948- ban „hősi halált halt” fiatalember nyugszik szüleivel együtt (a szülők fényképe nem szerepel a síremléken). Az arra járó azonnal felfigyel az ellentmondásra, hiszen a második világháborúnak 1945-ben vége volt, s felteszi magának a kérdést, vajon miért szerepel mégis az elhalálozás dátumaként 1948-as év? Hogy erre a kérdésére választ kaphasson, a helyiekhez kell fordulnia, akiktől megtudhatja, hogy a nevezett nem is ebben a sírban nyugszik, s nem is háborúban „halt hősi halált”, azonban valóban 1948-ban hunyt el, s ebből következően egészen más körülmények között. A helyiek szerint az elhunyt fiatalember a második világháború idején átállt a szovjetek oldalára és a Szovjetunióban maradt a háború befejezése után is, mert „szimpatizált azzal a rendszerrel”, s adatközlők úgy hallották, hogy a kommunista pártba is belépett, talán meg is nősült, de mégis „kinyírták valamiért az oroszok". Az elhunyt hozzátartozói másképpen magyarázzák az esetet, ők azt állítják, hogy valóban a háborúban esett el, csak 1948-ban találták meg a sírját. Tehát ebben az esetben a fénykép és a felirat nem a valóságot közvetíti a temetőben járó felé, hanem egy kreált történetet. Több mint valószínű, hogy az első változat áll közelebb az igazsághoz, s a hozzátartozók éppen ezért magyarázzák másképpen az eseményeket. A háborúban elesett hős alakját inkább elfogadja a közvélemény, mint az oroszokhoz átállt, s a Szovjetunióban maradt, s azt az ottani rendszert támogató katona történetét. Az orosz katonák erőszakosságát, a nők megerőszakolását és a rablásokat a második világháború idején számos történet őrzi. A helyiek az országra a Szovjetunió által ráerőszakolt kommunista rendszer, az orosz befolyás (majd az 1968-as katonai megszállás) miatt nem szerették az oroszokat. Ebből következik, hogy az elhunytra rossz fényt vet az a tény, hogy az ő pártjukra állt. Mivel a hozzátartozók az elhalálozás dátumának feltüntetésével ellent mondanak a „hősi halált halt" feliratnak, „nyomozásra” késztetik az arra járót, így előbb-utóbb mégis kiderül az igazság. Ha viszont a síremléken nem szerepelne az elhunyt fényképe, nem biztos, hogy bárki is felfigyelne az ellentmondásra. Tehát ebben az esetben a fénykép inkább az elhunyt negatív, mint pozitív megítéléséhez járul hozzá egyben a valóság elferdítésével is dolgunk van, hiszen a hozzátartozók (a valóság megkerülésével) az elhunytnak a helyi társadalom elvárásainak megfelelő képét akarták közvetíteni a külvilág felé.

A következő példa segítségével azt kívánom szemléltetni, hogyan derülhet fény egy, a foglalkozásra is utaló férfiportré segítségével a temetkezési szokások már hosszabb ideje nem gyakorolt mozzanatára. Egy középkorú férfit egyenruhában ábrázoló, egyedi fénykép találha-119