Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2003-2004 - Acta Ethnologica Danubiana 5-6. (Dunaszerdahely-Komárno, 2004)
Tanulmányok - L. Juhász Ilona: Fényképek a dél-szlovákiai temetők síremlékein és az út menti haláljeleken
dúböszörményi védett temetőrészben - ahol elméletileg hivatalosan csak a „hagyományos”, fából készült csónak alakú fejfák állítását engedélyezik, számos, a magyar nyelvterületen manapság egyre szaporodó kopjafát is állítottak. Ezeken és a csónak alakú fejfák egy részén is találhatunk fényképeket, sőt némelyiket márványtáblára tették, s úgy erősítették fel a fejfákra. Fából készült katolikus sírjeleken már gyakrabban találkozunk fényképekkel, azonban szinte kizárólag átmenetileg teszik ki a temetés alkalmával állított ideiglenes fakeresztre. Eddig csupán egy olyan esettel találkoztam, amikor az állandó sírjelként állított faragott fakeresztre közvetlenül helyezték rá az elhunyt porcelán foglalatos fényképét, mégpedig a gömöri Rozsnyón. Arra is van példa, hogy a faragott keresztre kisebb feliratos márványtáblát erősítettek és azon van a porcelánfotó. Megállapíthatjuk tehát, hogy a szegényebb társadalmi rétegnél is igény volt az elhunyt fényképes ábrázolására a síremlékeken, s a fejfákon is megjelentek még a 20. század elején. Szentképek a síremlékeken Néhány katolikus településen (térségünkben elsősorban a Zoborvidéken) figyelhető meg az a szokás, hogy a síremlékre az elhunytak képmásán kívül (ugyanolyan porcelánfoglaltban, mint a fényképek) szentkép is kerül. Házastársak közös síremlékének általában arra a részére, ahol a feleség nyugszik Mária-ábrázolás, ahol pedig a férj, oda Jézus-ábrázolás. Arra is van példa, hogy az elhunytak képmása nem is szerepel a síron, csupán szentképek kerülnek rá. Fiatalon elhunyt hajadonok és fiatal asszonyok, valamint fiatalemberek és férjek síremlékén is megfigyelhetjük ezt a jelenséget. Amint erre már bevezetőmben is utaltam, Silling István is találkozott ezzel a gyakorlattal a vajdasági Kupuszinán (Silling 2002, 164). A fa- és fémkereszteken sok esetben nem az elhunyt képmása, hanem Máriát vagy Jézust ábrázoló szentkép látható, amelyet, hogy megvédjenek az időjárás viszontagságaitól, fóliába csomagolva erősítenek fel a sírjelre. Ezt átmeneti megoldásnak tekinthetjük, mivel egyrészt az ilyen kereszteket idővel kőből, márványból vagy más anyagból készült síremlékekre cserélik, másrészt ha a fa- vagy fémkereszt lesz a végleges sírjel, s ha a kép esetleg tönkremegy, már nem cserélik ki egy újabbal. A fényképek, mint a korabeli kultúra lenyomatai A fényképek azon túl, hogy az elhunyt emlékét hivatottak megőrizni, más fontos funkciót is betöltenek. Segítségükkel képet kaphatunk a korabeli viseletről, egyes foglalkozások sajátosságairól, de sokszor közvetíthetnek információt az adott társadalmi, politikai berendezkedésről is. A viseletkutatás szempontjából elsősorban az egész alakos fényképek a legértékesebbek, de a mell- és arcképek is közvetíthetnek különféle fontos információkat. Az 1948— 1989- ig terjedő kommunista időszak lenyomatát is megtalálhatjuk számos sírfényképen, fiatalokén és idősekén egyaránt. Ilyen az alapiskolásokat tömörítő úttörőszervezet egyenruhájában (fehér ing, vörös nyakkendő) kisiskolásokról készült fénykép, a Népi Milícia egyenruhájában fegyverrel a kezében ábrázolt férfi, vagy a kitüntetésekkel teletűzdelt ruhájú partizánok. Fiatalon elhunyt feleség vagy férj sírkövére néha az esküvő alkalmából készített portré, vagy pedig a közös fényképről az elhunytat ábrázoló rész kerülhet. Az elhunyt foglalkozására utalhat annak ruhája is. Példa erre a rudnai temetőben található egész alakos fénykép egyik részlete, amely egy bányász-egyenruhát viselő férfit ábrázol, vagy pedig a komáromi köztemetőben látható, ritkaságnak számító egész alakos műtermi fénykép, amely egy szekeresgazda-család három férfi tagját ábrázolja viseletben, kezükben a bandérium zászlajával egy családi síremléken.
