Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2003-2004 - Acta Ethnologica Danubiana 5-6. (Dunaszerdahely-Komárno, 2004)

Tanulmányok - L. Juhász Ilona: Fényképek a dél-szlovákiai temetők síremlékein és az út menti haláljeleken

Acta Ethnologica Danubianu 5-6 (2003-2004). Komárom—Komárno

Fényképek a dél-szlovákiai temetők síremlékein és az út menti haláljeleken

L. Juhász Ilona

.....Korábban ovális fémkeretből nézett Árpi az élőkre. Úgy maradt

meg bennem, bár olyannak már nem ismertem, harminc év körüli, öreglegénynek. A képen már nem az egykori halászkirály, nem a falu legjobb vadásza, valahogy elnyiíttnek látszik, szomorúnak, a szemében fáradt riadalom ül. A sírkő a kép nélkül mintha nem is lenne ugyanaz a márványkő! Dísztelennek érzem s üresnek, szürkeségbe dermedve őrzi Árpi hiányát. S a hiánya sokatmondó. Árpi sírját a múltban a fényképe miatt néztem meg mindig, amikor itt jártam, nem valamilyen elvont kegyelet nevében, hanem a valóságos és szinte élő találkozás hangulatában, az emlékezés megfoghatósága okán... ”

(Duba Gyula: Halódó parasztvilág)

Tanulmányomban Dél-Szlovákia magyarok által lakott különböző vidékein folytatott kutatásaim eddigi eredményeit összegzem'. Egy keskenyebb-szélesebb sávban a jelenlegi szlovákmagyar államhatár mentén Pozsonytól Ágcsernyőig (a szlovák-ukrán határig) húzódó területről van szó. Megjegyzem azonban, hogy sem a múltban, s napjainkban még kevésbé beszélhetünk egy etnikai szempontból homogén területről. A magyarok mellett éltek/élnek itt szlovákok, németek, ruszinok, romák, csehek, horvátok és zsidók is. A nemzetiségi arányok elsősorban az első világháborút követő időszaktól, a különböző impériumváltások, a természetes és mesterséges asszimilációt elősegítő (meggyorsító) politikai törekvések (be- és kitelepítések, lakosságcsere, deportálás) hatására változott meg jelentős mértékben, általában természetesen a szlovák nemzet javára, s a nemzeti kisebbségek hátrányára. Csupán az elég nagy számú, különböző törzsekhez tartozó roma közösségek számaránya növekedett jelentősebb mértékben. Vallási szempontból ugyancsak tarka képet mutat a terület. Katolikusok, evangélikusok, reformátusok, zsidók mellett aránylag jelentős az ateisták, valamint a kisebb egyházakhoz (pl. Jehova tanúi) tartozók száma is. A fényképhasználatot tehát részben a nemzetiségi és a vallási hovatartozás alapján is vizsgáltam.

A temető egy közösségi intézmény, amely az elhunytak végső nyughelyéül szolgál. A sírok fölé emeltetett síremlékek az ott nyugvók emlékének megörökítését szolgálják az utókor, a még élők számára. Néhány kivételtől eltekintve (a későbbiek folyamán erre még külön is *

* A tanulmány a bambergi Otto-Friedrich Egyetem Néprajzi Tanszéke által 2003. április 14-16-án a bajorországi Kloster Banz-ban elhangzott előadás bővített magyar nyelvű változata. Németül a bambergi egyetem konferencia-kötetében olvasható majd.

107