Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2002 - Acta Ethnologica Danubiana 4. (Dunaszerdahely-Komárno, 2002)
Anyagközlés - Pusko Gábor: "Megadja a módját, mint kálosiak az óbégatásnak".
tem le, s így is közlöm. Mindezzel együtt úgy vélem, hogy ezeket a szempontokat érdemes volt feláldozni, s így hívebben lehetett követni az eredeti célt. Munkám folyamán nem azt az elképzelést követtem, hogy minél több proverbiumot gyűjtsék össze, függetlenül attól, hogy Gömömek ezen a vidékén ismerik-e, vagy valamilyen “mesterséges úton“ jutott el e vidékre2 3, de nem is az volt a célom, hogy esetleg egy közösség, vagy éppenséggel egyetlen ember teljes ismeretanyagát rögzítsem. Egy többé-kevésbé meghatározott számú, hozzávetőleg azonos színtű kultúrát hordozó közösség kötetlen beszélgetéseit, elsősorban a munkára, időjárásra, emberi tulajdonságokra stb. tett megjegyzéseit figyeltem. Kétségtelen azonban, hogy “adatközlőim“ között vannak olyanok, kiknek érdemes lenne a teljes ismeretanyagát lejegyezni, mint tette azt pl. Ujváry Zoltán (Ujváry 1996). Tizenegy emberrel voltam napi kapcsolatban, s ötven-száz közé tehető azok száma (vásárlók és fuvarosok), akik rendszeres időközönként visszatértek. Ez utóbbiak közül azonban csak néhányan ejtettek el egy-egy szólást, közmondást. A cég tizenegy alkalmazottja közül ketten rendelkeznek középiskolai érettségivel, a többiek különféle szakiskolákban tanultak valamilyen szakmát. Mindannyian magyar anyanyelvűek. Ketten szlovák, a többiek magyar tannyelvű általános iskolába jártak. Itt jegyzem meg, hogy a szlovák iskolában tanultak közül az egyikük igen sok proverbiumot sző beszédébe. Magyar közegben mozognak, s huzamosabb ideig egyikük sem élt más vidéken. Egyikük helybeli, a többiek a környező falvakból származnak. Van, aki gyerekkorában került ebbe a kisvárosba, mások házasságkötés révén telepedett itt le. Egyik adatközlőm Sajókirályiban lakik, ami egykor önálló település volt, de mára összeépült Tornaijával, s bár lakossága nagyon felhígult, a törzsökös lakosság a mai napig magán viseli a hagyományos közösség jegyeit'. Egy-egy adatközlő a közigazgatásilag Tornaijához tartozó Sajószárnyában, továbbá Kövecsesen és Sajógömörön lakik. Azok, akik már Tornaiján élnek, a következő falvakból származnak: Alsófalu, Sánkfalva, Sajókeszi, Abafalva, Rimaszécs. A legtöbb közmondást, szólást és csúfolót a Túróc-völgyi településekből (Alsófalu, Sánkfalva) származóktól, valamint a már említett királyi adatközlőtől gyűjtöttem. Ez utóbbi felesége Felsővályból származik, így ismeretanyagának egy része a Vály-völgyből ered, néhányszor ő maga említette, hogy Vályban is így mondják. Külön fel kell hívni a figyelmet Magyar Sándor és Bódi János ismeretanyagára. Szükséges megjegyezni, hogy a különféle szólásokat a legkülönbözőbb beszédszituációkban könnyedén, ötletesen és találóan, s a szövegkörnyezetbe jól illeszkedően alkalmazzák. A kereskedők, kocsmárosok és fuvarosok közül is elsősorban a Túróc-, és Vály-völgyből származók közlései érdemelnek figyelmet. Mindannyian, akiktől az alábbi szövegeket lejegyeztem, a keleti palóc tájszólást beszélik, de a fent említett ok miatt a hangtani sajátosságokat nem jelölöm a szövegben. Arra, hogy az adatközlők adatait feltüntessem, csak a gyűjtés színhelyéül szolgáló cég alkalmazottaitól - egykori munkatársaimtól - kaptam szóbeli beleeggyezést, ezért csak az ő esetükben jelölöm a forrást nevük kezdőbetűivel. 2 Napjainkban nem hagyható figyelmen kívül a kultúra, illetve a kultúra egyes elemeinek terjedése a modem tömegtájékoztatási eszközökön - sajtó, TV, rádió, Internet stb. - keresztül vagy, hogy az iskolákban a gyerekek - s rajtuk keresztül a szülők is - egyre több információhoz jutnak. Balgaság lenne azt állítani, hogy így csak a tömegek számára fogyasztható “amerikai szenny“ jut el az emberekhez, hiszen ezek mellett számtalan értéket is közvetítenek ezek a csatornák. S bár ez már rég nem azonos a hagyományos átadás-átvétellel - ahogyan hagyományos értelemben vett (paraszti) közösségek sincsenek - a mai világban létjogosultságát nem kell bizonygatni. 3 Egyebek mellett számon tartják, hogy kik a királyiak, templomuk, temetőjük van, általánosan használják a falu helyneveit. 84
