Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2002 - Acta Ethnologica Danubiana 4. (Dunaszerdahely-Komárno, 2002)
In Memoriam
tottuk, úgy gondolva, hogy rövidesen sort kerítünk rá, csak hát még ezt, meg azt kell befejezni. Hiszen még csak hetvenkilenc éves volt! Aztán csak úgy mellesleg ér utol a hír, hogy november derekán már el is temették... Nem volt a szó szoros értelmében termékeny alkotó: amit leírt, az hiteles, az továbbgondolásra érdemes, de - sajnos - rengeteget, hatalmas tárgyi tudását, friss szemléletmódját elvitte magával. Amit itt hagyott nekünk, akiknek megadatott, hogy beszélgessünk Vele, azzal mi gazdagodtunk. Liszka József Timaffy László (1916-2002) Karácsonyi éjféli miséket felidéző sokaság vett végső búcsút dr. Timaffy Lászlótól 2002. decemberében a győri Szentlélek templomban. A család, a pályatársak, barátok, tanítványok szinte elvesztek azok között, akik neki köszönhetik, hogy a világról értékálló ismereteket szerezhettek gazdatanfolyamokon, népfőiskolán, az Agrártudományi Egyetemen, középiskolában, szakkörökön, vagy akár egy tábortűz mellett tartott előadáson. Eljöttek azok is, akik általa fedezhették föl szülőföldjük, szűkebb tájuk hagyományait, saját kultúrájuk értékeit, hiszen a tudós tanár, a varázslatos ember, Laci bácsi, egy volt közülünk. “Az élet sohasem elszigetelt jelenség a földön... látni kell mindenben az élet, a természet nagy összefüggéseit és ezek szerint kell ítélni, cselekedni... ” - írta 1949-ben, mintegy útravalóul önmagának, hogy aztán e szemléletmód töretlenségét igazolja egész életével, tudományos és pedagógiai munkásságával. Timaffy László 1916. április 16-án született Mosonszentandráson, de igazi szülőfalujának Cikolaszigetet tekintette. Azt a kis falut, mely elválaszthatatlanul összefonódott az Erdélyből a Csallóközbe települt Timaffyakkal. Nagyapja szervezte meg a csallóközi Duna parton sorakozó hajdani egyházi, nemes községek szállásainak, tanyáinak — így Cikolának is - önálló településsé válását. Timaffy László tudományos indíttatását, alapvető élményeit is itt, a nagyszülői házban szerezte. A Mosonmagyaróvári Piarista Gimnáziumban tett érettségi vizsga után a Pázmány Péter Tudományegyetem földrajz-történelem szakán szerzett diplomát 1939-ben, majd a Közgazdaságtudományi Karon gazdaságföldrajzi tanári képesítést nyert. A tehetséges egyetemistának már 1938-tól rendszeresen jelentek meg földrajzi tanulmányai szülőföldjéről, kedves tájairól a Szigetközről és Csallóközről & Földgömb című folyóiratban. Doktori értekezését is a Szigetköz vízrajzáról, hidrogeográfiájáról készítette el Cholnoky Jenő ösztönzésére. Néhány évi budapesti és pápai tanárkodás után a Mosonmagyaróvári Gazdasági Akadémiára, a későbbi Agrártudományi Egyetemre nevezték ki, ahol a gazdaságföldrajz, agrárfoldrajz előadója, utóbb tanszékvezető docense volt. Az elsősorban a nagybirtokok igényei szerinti képzést nyújtó intézmény egyik megújítója lett. Első kezdeményezője volt annak, hogy az akadémia rendszeresen foglalkozzon a paraszti gazdálkodás problémáival, a parasztgazdaság modernizációjával is. Elképzeléseiről, munkájáról rendszeresen beszámolt a Mosonvárm-246
