Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2002 - Acta Ethnologica Danubiana 4. (Dunaszerdahely-Komárno, 2002)

In Memoriam

egye, majd később a Szabad Mosonvármegye hasábjain. Megszervezte a nagyhírű és nagyhatású Széchenyi Népfőiskolát a tehetséges falusi fiatalok számára, kitűnő tanárok és elméleti szakemberek segítségével. A népfőiskolái oktatásban a hagyományos paraszti tudásra, mint alapra építettek, lehetőséget adva a kisebb birtokon gazdálkodóknak a korszerű agrárismeretek alkalmazásának elsajátítására. Az akadémiai és népfőiskolái előadásaiból született meg a saját korában teljesen új szemléletű Mezőgazdasági földrajz című egyetemi tankönyv, melyet azonban már csak Cikolaszigeten petróleumlámpa fényénél fejezhetett be. Nem utolsó sorban egykori tanárai Cholnoky, Teleki Pál és Györffy István professzorok és munkatársaik földrajzi, történelemi, néprajzi módszerei már e munkában is együttesen, egységesen jelentek meg. “Nem szabadna se papnak, se tanítónak, se gazdasági szakembernek, akik a falura visszamennek a nép közé élni, dolgozni, úgy kikerülni, hogy ne ismerjék azt a népet, akik között élnek” - volt pedagógusi hitvallása. Ez a szemlélet a fordulat évét követően elfogadhatatlannak bizonyult az új hatalom számára, s mivel ő sem tudott megbékélni a “politikai gazdaságtanná süllyesztett földrajztudománnyal”, eltávolították az egyetemről. Bár 1945-48 között legfőbb feladatának a paraszti gazdálkodás tudományos, agrárközgazdasági kutatását és oktatását tekintette, nem szakadt meg kapcsolata a földrajztudománnyal sem. 1946-ban, a magyar béketárgyalások kapcsán két - azóta is alapvető tanulmányt készített a Csallóközről, illetve a “pozsonyi hídfő” földrajzi és gazdasági jelentőségéről.

1949-től, kitaszítottként nagyapja falujában, Cikolaszigeten talált menedéket. Hogy becsülettel megélhessen, favágóként kereste kenyerét, miközben kántora volt falujának. Munka közben belülről is megismerte a Szigetköz parasztembereinek, halászainak, pákászainak munkáját, gondolkodásmódját, hallgatta csodás történeteiket, meséiket.

Már házas, majd családos ember, mikor Győrött segédmunkát vállalhatott, majd -baráti segítséggel furulyát taníthatott a Zeneiskolában, miközben kántorkodott. Nem csak szülőföldjéhez, hazájához volt hü, kitartott tudományos érdeklődése mellett is. Miközben 1936-tól 1948-ig több mint száz cikke, tanulmánya könyve jelent meg, ebben az időszakban “kívülállóként” csak ismereteit gyarapíthatta, az általa korábbról ismert gazdasági, földrajzi jelenségek változásait rögzíthette. Morvay Péter bíztatására immár tudatosan gyűjtötte, rendszerezte gyermekkorának emlékeit, a cikolai munka közben megismert és megélt néprajzi hagyományokat is. Ennek eredményeként Táltosok, tudósok, garabonciások címen megírta a Kisalföld addig szinte ismeretlen hitvilágát (In Népünk Hagományaiból. Budapest 1956). Az ötvenes években ritka emberi tartásával, helytállásával önkéntelenül is, tágabb környezetének példaképévé, a fiatal egyetemisták számára szinte legendává vált.

Az 1956-os forradalom napjaiban tanúsított embersége, tisztessége miatt, egy nagyszabásúra tervezett koncepciós per áldozataként két évre megfosztották szabadságától.

Az 1960-as évektől immár másodszor töretlen hittel kezdte újra pályáját, a Mezőgazdasági Szakiskola tanáraként. Egy egyetemi tanár tudásával és felkészültségével oktatta történelemre a leendő mezőgazdasági szakmunkásokat. Néprajzi szakkört szervezett középiskolásoknak, és egyetemi hallgatóknak. Útmutatásával és segítségével kitűnő pályamunkák születtek, s a 60-as évek közepétől igaz nem kis harcok árán már saját korábbi kéziratban maradt munkái is megjelenhettek. Ahol csak mód kínálkozott hatalmas ismeretanyagát mind a tudományos fórumokon, mind a közművelődésben közkincsé tette. Népszerű, szívesen látott vendége volt mindenütt az ismeretterjesztő rendezvényeknek. Több generáció őrzi Laci bácsi felejthetetlen előadásait. Bármilyen feladatot kapott, bármilyen szakmai-, emberi kihívással kellett szembenéznie, azokat akár saját tapasztalatai alapján is bátran megtehette. Timaffy Lászlónak tudományos munkáját a látszat ellenére mégis magányosan, elszigetelten kellett végeznie, nélkülözve bármilyen intézményi támogatást. Milyen kitartás, töretlen hit segíthet247