Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2002 - Acta Ethnologica Danubiana 4. (Dunaszerdahely-Komárno, 2002)
A szlovákiai magyar néprajzi kutatás és az Etnológiai Központ. Eredmények és feladatok. Tudományos tanácskozás Komáromban 2002. október 5-én - Voigt Vilmos: Az Acta Ethnologica Danubiana és az Interethnica köteteiről
lentétben, a néprajzkutatónak nem árt, ha olvas. Ha interetnikusan és interdiszciplinárisán gondolkodik. Ami nemcsak nehéz dolog, drága mulatság, elhivatottságot és önálló értékítélőképességet igényel - hanem sok időbe is telik. Ilyen háttér nélkül lehet ugyan kiadványokat is produkálni: ám nem érdemes. Szerencsére a Liszka-éra a legjobb példát/ellenpéldát adja ehhez: ki-ki hogyan érzi. Ez az éra megteremtette a kegyetlen munkaverseny körülményeit: eredményre és színvonalra orientált. Mindent meg tud jelentetni, fel tud mutatni - ami elkészült. Nincs itt helye a köldöknéző mélabúnak és a malomalji önsajnálatnak. Aki dolgozik, aki tud: itt be is bizonyíthatja. És minthogy ez a versenyistálló sok box-szal rendelkezik, mindenki megtalálhatja benne a maga feladatkörét. A saját falu leírása, régi gyűjtések közzététele, bibliográfiai, honismereti dolgozat, interetnikus kitekintés, néprajzelméleti tanulmány, esszé vagy néprajznak is tekinthető kisebbségkutatás és szociográfia egyaránt helyt kap itt. Ezzel ugyan már be is mutattam a nekem kirótt publikációkat, néhány további megjegyzést mégsem hallgathatok el. Magyarországon egy évszázadig egy központi néprajzi folyóirat volt: a Magyar Néprajzi Társaság híres, mára több mint 110 éves közlönye, az Ethnographia. Ez nagyon is a miénk: mi írunk benne, magunk számára, itt fogalmazzuk meg felismeréseinket, javaslatainkat, itt adunk áttekintést, itt adunk szemlét arról, ami szakmánkban világszerte fontos (pontosabban arról: amit ebből észreveszünk). Ideológiatörténeti kincsesbánya is e több mint száz évfolyam. Jóleső érzéssel mondhatom: inkább eredményeink és útkeresésünk igaz tükre, mintsem bűnlajstrom vagy szégyellni való múlt. Többször formálódott ehhez párhuzam, konkurencia vagy éppen ellenpont. A közelmúltig igazi eredmény nélkül. Csak legutóbb indult meg az egyik alternatív “magyar néprajzi társaság” (a Györffy István Néprajzi Egyesület) kiváló folyóirata, a Néprajzi Látóhatár. Ez ugyan igazában évkönyv és nem minden rovattal rendelkező, megszokott folyóirat, ám jelentősége annál nagyobb. Alternatívát, versenyt képvisel a megcsontosodni látszó “központi akaratból” létező folyóiratok (évkönyvek) kiadványsorozatok ellenében. Különösen fontos a missziója, ahogyan a határokon túli etnográfiát, tematikus kötetekben közli. (Csak éppen egy felvidéki kötet hiányzik eddig. Sőt, nem is egy, több...) Mára mindenképpen mérce, nemes, integráló közlési lehetőség. Talán még ennél is hihetetlenebb új kiadvány a minden idők legjobb magyar néprajzi újságja: az Ethnica. Hihetetlen, mi mindenre kiterjedő figyelemmel, milyen gyorsan hoz cikkeket, híreket és kitűnő tanulmányokat. Aki átnézi az eddigi évfolyamokat, sokkal inkább megismeri azt, manapság milyen is, mire is jó a mi szaktudományunk - mintha bármi mást vett volna a kezébe. A szó nemes értelmében “újság” ez, aktuális és üde. (Persze, az eddigiekhez képest jobban betagolódhatna ide a szlovákiai magyar néprajztudomány. Biztos vagyok abban, hogy évfordulók, kézikönyvek bemutatása, alapvető tanulmányok közlése elé itt semmi akadály nem gördülne. Élni kell viszont a lehetőséggel!) Persze, a tőlünk (Budapestről) nézve a határon túli magyar kultúraépítés sem teljes helyi néprajzi kiadványok nélkül. Sok újvidéki, szabadkai publikáció ellenére sem sikerült azonban sem az egykori, sem a mai Jugoszláviában ilyen önálló és állandó folyóiratot létreh.ozni. Romániában a Népismereti Dolgozatok a maga idején nemzet- és kultúra-fenntartó fontosságú volt. Ám már ritka megjelenése és szaktudományos-adathordozó jellege miatt sem volt igazi folyóirat. Mára a Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve a romániai magyar néprajzkutatás központi fóruma. Ám ez kis terjedelmű, nem igazán sokoldalú folyóirat, inkább dokumentum. Nyilván egyedül csak anyagi oka van annak, hogy nincs magyar néprajzi folyóirat Erdélyben. Pedig kellene. És a csodálatosan gazdag népélet, a hihetetlenül sokoldalú erdélyi 229
