Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2002 - Acta Ethnologica Danubiana 4. (Dunaszerdahely-Komárno, 2002)
A szlovákiai magyar néprajzi kutatás és az Etnológiai Központ. Eredmények és feladatok. Tudományos tanácskozás Komáromban 2002. október 5-én - Voigt Vilmos: Az Acta Ethnologica Danubiana és az Interethnica köteteiről
magyar folklorisztika (és néprajztudomány), sőt, természetesen az egész kulturális önismeret - szinte követeli egy ilyen valódi néprajzi folyóirat létrejöttét. Ezek között, ezekkel összemérve látjuk, a ...Danubiana “évkönyv” küldetését. Kell. Egyelőre évkönyv a kivihető forma, méret és kapacitás. Ami eddig, 1999-től megjelent: jó (már az előzmények is ilyenek voltak). Nem hiszem, hogy rögtön évenként sok számot kiadó folyóirattá kellene máris átalakulnia. Ehhez ma nincs elég pénz, elég szerkesztő és elég szerző. És — nagy szerencsére - a Fórum Társadalomtudományi Szemle ellátja ezt a feladatot. Úgyhogy most, az “évkönyv” ideális megoldás. (Persze: ha minden évben meg is jelenik. Ehhez megint főleg idő, meg pénz kellene.) Aki látta az eddigi köteteket, láthatta, itt még az alakulás stádiumában vagyunk. Már jobb az “Etnológiai Központ” idegen nyelvekre fordítása. Ám pusztán “európai etnológiáról” beszélni még mindig félrevezető. Hiszen itt a szlovákiai magyar néprajzi kutatásokról van szó. Persze, itt rögtön az jut az olvasó eszébe, hogy rögtön a kezdetektől fogva nemcsak magyarul és nemcsak magyaroktól közöltek, és az a tág horizont az ismertetésekből és hírekből is nyilvánvaló. Nemcsak Komáromban, hanem Budapesten, Pozsonyban (sőt Párizsban, Londonban stb.) sem könnyű fontos művekről jó beszámoló írást, ismertetést, recenziót beszerezni. Ám erre törekedni kell. A szerkesztés természetesen a címben jelzett három szóra épül. Az “acta”-jelleg a beszámolókat idézi. Az itteni fontos események, rendezvények anyaga kerül közlésre (mint például a 2-3. számban a 2000. októberében, a persze Komáromban rendezett nemzetközi etnokartográfíai konferenciáé). Ez az “Etnológiai Központ Közleményei”-jelleg természetes. Az Évkönyv megléte végre lehetőséget ad arra, hogy egy helyen olvashassuk a Központ működésének legfontosabb eredményeit. Az is jól végiggondolt megoldás, hogy nemcsak magyar a közlések nyelve. Azt is érthetjük, hogy az ismertetések viszont a szlovákiai magyar néprajzi továbbképzés szolgálatába állítódnak. Csakhogy az intézményi közlemény jelleg egyszersmind behatárolódást is jelent. Az újvidéki Hungarológiai Kutatások Intézetének egyébként hihetetlenül sokoldalú kiadványai között végtére éppen emiatt a hasonló megoldás miatt nem találunk valódi, számon tartott folyóiratot. Aztán, ha sok az “intézményi anyag”, és emiatt több, összevont kötetet is kitöltenek az így lehozott tanulmányok - éppen az önálló, egyéni tanulmányok közlése válik nehézkessé. Úgyhogy csakugyan évenként, esetleg megnövelt terjedelemben, az eddigihez képest még inkább folyóirat jelleggel kellene folytatni az Acta szerkesztését és közlését. A cím második szava az “Ethnologica”. Ez rímel a Központ nevével, ám nyilván tematikus és módszertani irányt mutatás is: nemcsak deskriptiv, hanem módszertanilag és elméletileg önálló szemléletet várhatunk. Még pontosabban az az “etnológia” nyilván az “európai etnológia” itteni leányvállalata. Csak helyeselhetjük ezt a törekvést, még akkor is, ha tudjuk, ez az újabban büvszónak használt megnevezés elég sokszor csak új címke igencsak régies és kezdetleges tevékenység tetején. Több olyan szlovákiai magyar tanulmány közlésére lenne szükség ahhoz, hogy megítéljük, csakugyan “európai etnológiát” kapunk-e a kötetekben? Azt, hogy határozott, önálló profilt kíván képviselni az Acta, a legteljesebb mértékben helyeselhetjük. Ehhez szigorú, körültekintő és következetes szerkesztői munkára van szükség. Ez nem könnyű dolog. A mára kitűnő folyóirattá nőtt budapesti Tabula, a Néprajzi Múzeum új folyóirata is ilyen célt tűzött maga elé. Ám e múzeumban tucatjával dolgoznak tudományos munkatársak, sőt a főigazgató Fejős Zoltán bevallottan a “fiatal nemzedék” önálló, új fórumává kivájna tenni a folyóiratot. E csoportba akár száz fiatal is tartozhat... Mégsem mindenben sikerült az új elképzeléseket következetesen képviselni. Komáromban és egyáltalán Szlovákiában pedig azért mégsem százával nyüzsögnek a magyar “európai etnológusok”. Ha az Acta hasábjain főként máshonnan idelátogatók kapnak szót, nem is fog kialakulni az itteni magyar 230
