Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2002 - Acta Ethnologica Danubiana 4. (Dunaszerdahely-Komárno, 2002)
Krónika
Acta Ethnologica Danubiana 4 (2002), Komárom-Dunaszerdahely Az Artes Populäres 18. számáról' Liszka József Hölgyeim és Uraim, örömmel jelenthetem, hogy Voigt Tanár Úr ismét (vagy még mindig?) hatvan éves. Bizonyítja ezt a most kezünkben tartott tisztelgő kötet. Amikor - néhány hete - Debrecenben, a hetven esztendős Ujváry Zoltánt köszöntendő Tanár Úr arról beszélt, hogy nyilván feltaláltak Debrecenben valamiféle elixírt, hiszen nemrég ünnepeltük a nyolcvan éves Dankó Imrét is, s miközben hamiskás mosollyal sejtetni engedte, hogy ő tudja is, miféle elixírről van szó (ezzel kapcsolatban nekem is vannak tippjeim, de ezt most hagyjuk), arra nem utalt, hogy ezt a elixírt Pesten már korábban feltalálták. Gondoljunk csak arra, hogy hatvanadik születésnapját 2000-ben, hivatalosan több hónapos csúsztatással, április 14-én - ahogy éppen az ünnepelt mutatott rá - Esterházy Péter születésnapján tartottuk a Néprajzi Múzeumban. Nos, már ott nyert pár hónapot. Majd a hatvadik születésnapjára összeállított idegennyelvű kötet, amely 2001 tavaszán látott napvilágot, tovább tágította ezt a kört. S most, diákjai - gondolom a nyomda és a pénzosztogató intézmények hathatós segedelmével - mindent überolva, 2002. március 6-ra megjelentették a 60. születésnapjára összeállított kötetet. Az utókor számára úgyis összemosódnak ezek a dolgok, gondolhatnék, ha a kötet keltezése nem 2001 lenne... A felkérésnek, hogy mutassam be a kötetet, nem lehetett ellenállni, már csak az ünnepelt iránti tisztelet okán sem. Ám más is motiválta azt, hogy elvállaltam. Otthoni, “felvidéki magányunkban” gyakran sóhajtozunk amiatt, hogy no, de hol az utánpótlás. Nos, amikor az ajtón kopogtat, méghozzá egy ilyen érett kötettel, mint a most szóba kerülő, nem lehet nem betessékelni őket. Mármint az “utánpótlás” legaktívabb képviselőit. így hát elvállaltam. S amikor megtudtam, hogy tíz, max. tizenöt percet beszélhetek, akkor az első reakcióm az volt, hogy jó, akkor felolvasom a tartalomjegyzéket. Nem olvasom föl a tartalomjegyzéket, bár - ezt összeszorult gyomorral be kell ismernem - “Tanár Úr kérem, én nem készültem”. Illetve készültem, készülgettem én, de hát az egész kötetet, számítógépem monitorján (mert oda érkezett meg, még az igazi könyv megjelenése előtt néhány nappal, a csodás atomkori technikának köszönhetően), szóval a képernyőn böngészgettem, ízlelgettem, de hát ától-zettig nem állott módomban végigolvasni. A gyakorlottabb (és szerencsésebb!) könyvismertetők ilyenkor a borítóról szoktak hosszadalmasabban beszélni (sőt: értekezni), de hát még ez a kegy sem adatott meg nekem, hogy legalább azt láthassam előre. így csak elképzelni tudtam azt a fametszetet, amely egy tanitót és diákját ábrázolja Ján Bežo első osztályos olvasókönyvének 1891-es kiadásában. Nos, mint látom, ezt is fölöslegesen tettem, hiszen a most kézbevehető kötetben már csak az újonnan odaragasztott * Elhangzott az ELTE Folklore Tanszékén 2002.3.6-án. 215
