Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2002 - Acta Ethnologica Danubiana 4. (Dunaszerdahely-Komárno, 2002)
Fórum
Acta Ethnologica Danubiana 4 (2002), Komárom-Dunaszerdahely A Duna forrásainál Számvetés Donaueschingenben Lukács László A Duna Menti Tartományok és Megyék Munkaközösségének kulturális-tudományos bizottsága 1990-ben alakult. Számos Duna menti településen (Krems, Sankt-Pölten, Bécs, Petronell, Budapest, Baja, Vukovár) ülésezett már, de a Duna forrásvidékére működésének tizenkettedik évében jutott el: 2001. október 3-a és 6-a között Baden-Württemberg tartományban, a Fekete-erdőben, Donaueschingen városában tartotta ülését. A vendéglátó tartományon kívül Felső-Ausztria, Alsó-Ausztria, Bécs, Szlovákia, Komárom-Esztergom-, Pest-, Fejér-, Tolna megyék, Florvátország, Szerbia és Románia képviseltette magát a rendezvényen. Bécsből korán reggel indultunk a munkabizottság állandó titkárságát ellátó Alsó-Ausztria tartomány által bérelt autóbusszal. A nyugati autópályán haladva sorra hagytuk el magunk mellett a Duna-völgyi városokat (Linz, Passau, Ulm). Kereszteztük a mellékfolyókat: az Alsó- és Felső-Ausztria határát jelző, a magyar népmesék Óperenciás kifejezéséből is ismert Enns folyót, a világoskék színű, bővizű, sebes folyású Innt, a müncheniek számára kedves, szelíd, sokágú Isart, a magyar sereg 955. évi súlyos vereségét felidéző Lech folyót. Tizenegy órás utazás után foglalhattuk el szállásunkat a donaueschingeni Zum Schützen hotelben, a Duna-forrás szomszédságában. Szállodánk szobáit, folyosóit a bajor, osztrák, magyar Duna menti települések XVIII-XIX. századi metszeteivel díszítették. Szobámban Dunapentele metszete függött, de a folyosón láthattam Révkomárom, Visegrád, Pest, Érd, Paks, Tolna, Pétervárad régi ábrázolását. Donaueschingen 18 ezer lakosú város a Duna két forrásága: a Brigach és a Breg találkozásánál, a Fürstenberg hercegi család székhelye. A bizottsági ülés reggelén hivatalos fotózásra kellett megjelennünk a Fürstenberg-palota parkjában a Duna forrásánál (Donauquelle), amit Weinberger allegorikus szoborcsoporttal díszített kútja keretez. A Duna forrásvidékét jelképező fehér márványból faragott szép nőalakok kelet felé, a Duna folyásirányába mutatnak. Természetes, hogy a szobrász egy kisfiúval, egy lánnyal és egy asszonnyal személyesítette meg a szeretett, kedves, szép folyót, amely a német nyelvben is nőnemű: die Donau. Mindig lágyan, dallamosan ejtik ki, ellentétben nyugat felé igyekvő folyamtársával, a hímnemü Rajnával: der Rhein, amit mindig keményen, határozottan mondunk. Hasonló páros a Duna két bajorországi mellékfolyója is: die Isar, der Inn. A díszkúton táblák közlik, hogy ez a Duna-forrás 2840 kilométerre van a fekete-tengeri torkolattól, 678 méter magasan a tengerszint fölött. Kristálytiszta vizébe a látogatók fémpénzeket dobálnak, egy újabb visszatérés reményében. A díszkúttól jobbra, a Fürstenberg hercegi címerrel díszített tájékoztató táblán ez olvasható: “A Duna forrása. Itt ered a Duna. Eredetileg a palota előtt körülbelül két kilométer hoszszan a Brigachkal párhuzamosan folyt, majd egyesült a Brigachkal és a Breggel egy folyóvá, a Dunává, amit róla neveztek el. Amikor 1820 körül a palota udvarát átrendezték, a Duna for-191
