Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2002 - Acta Ethnologica Danubiana 4. (Dunaszerdahely-Komárno, 2002)

Tanulmányok - Liszka József: Adalékok Nepomuki Szent János ikonográfiájához

versekkel, ezen szentnek bizonyos tisztelője koholta, s öszve-szerzette. Nyomtattatott Győrben 1749-dig esztendőben). Utóbbira, mint magyar-latin nyelvű operára Bálint Sándor is utalást tesz (Bálint 1977,1: 382). A fentebb idézett munka azonban tisztán magyar nyelvű. Az egy­házi iskoladrámák, dramatikus népszokások, népi színjátékok kétségtelenül nagyban elősegí­tették Nepomuki Szent János kultuszának erősödését. Ehhez járult a prédikációk szerepe (ér­dekes módon, Jánosi Gyula könyvében, amely a magyarországi barokk népi vallásosság egyik kincsesbányája, a jezsuitáknak Nepomuki Szent János kultuszának terjesztésében be­töltött szerepéről nem szól: Jánosi 1935). A különféle vallási társulatok ugyancsak a kultusz megerősödéséhez vezettek. Ilyen lehetett például a lévai Nepomuki Szent János-gyülekezet is, amelynek belső szabályzata és bizonyos ájtatossági formái - ahogy arra fentebb már utal­tam - nyomtatásban is megjelentek (Nepomuki 1779). A szóban forgó füzet Elől-járó beszé­déből kiderül, hogy Léván már 1743-ban létrehozták Nepomuki Szent János Gyülekezetét, amelyet XIV. Benedek pápa is megerősített. A vallási társulatnak nemcsak a városból, hanem még a távolabbi környékről is voltak tagjai, akik a lévai templom Nepomuki Szent János ol­tára „ ékesétésére kintseket is [fel]ajánlottak". Reguláit hét pontba foglalva közli, ezek közül a másodikat és a negyediket teljes terjedelmében érdemes elolvasni: „II. Regula Mind Férfiak, 's -mind Aszszony Emberek azon legyenek, ha ennek a ’ Szent Társaság­nak igaz Tagjai akarnak lenni, hogy Felebaráttyok betsületit, hírét, nevét se magok ne betstelenitsék, se másoktól betsteleniteni (a ' mennyire lehet) ne engedgyék; hanem in­kább azok fogyatkozásit mindenek előtt palástollyák. Más válna, ha valaki, mellytül Is­ten őrizzen mindeneket, nagy súllyos vétekbe esnék, úgy mint eretnekségben, vagy más effélékbe; mert akkor Lelki ismeretekből tartoznának, annak ‘s -nem pedig másnak meg­jelenteni, 'a ki errül a vétekrül tehetne. (...) IV. Regula Ennek a ’ Szentnek semmivel inkább nem kedveskedhetnek, mintha először az ő jóságos cselekedetit, mellyekben ő magát gyakorlottá, követik. Másodszor ha az ö emlékezetire s ’ -tisztességére az ő képit, vagy ereklyéjét oly helt hordozzák a ’ hol gyakorta láthassák, vagy leg alább ha éppen magokkal nem hordozhattyák, a ' házokban betsületessen tartyák, és azt, a ' mint illik tisztelik. “ (Nepomuki 1779, 5-6) Az utóbbi sorok azért is tanulságosak, mivel rávilágítanak arra, hogy miért olyan gyako­riak Nepomuki Szent János képei, ábrázolásai. Amint már fentebb arról volt szó, a vizsgált térség legtöbb, katolikus többségű településén állott vagy áll valamilyen Nepomuki Szent Já­­nos-emlék, a legtöbb esetben köztéri szobor. Ezekhez a szobrokhoz általában a szent napjá­nak előestéjén körmeneteket rendeztek. Böszörményi János, Dunamocs történetét összefog­laló munkájában leírja, hogy a mocsi Duna-szakaszon egykor állott egy Nepomuki Szent Já­nos szobor. Allíttatását (1778) egy 1735-ben történt tömeges vízi balesettel hozzák kapcso­latba. Az 1846-as egyházlátogatási jegyzőkönyv leírja, hogy "szokásban van a mocsi anya­egyházban ájtatosság Nepomuki Szent János tiszteletére s az ünnepén a szobrához vezetett körmenettel teszik hatásossá a szent tiszteletét" (Böszörményi 1990, 194). A vásárúti hívek Nepomuki Szent János előestéjén szintén gyertyás körmenetben vonultak még a második vi­lágháború előtt is a szent szobrához (a szent hasonló csehországi kultuszához lásd: Procházka 1910, 168-169) Nepomuki Szent János kultuszával kapcsolatban közismertnek mondható szokás, a Dankó Imre által megfogalmazott voltaképpeni “vízi körmenet”, a bajai Jánoska-eresztés (Dankó 1958). Lényege, hogy a bajai vízenjárók (eredendően a molnárok, majd csatlakoztak hozzá­18

Next

/
Thumbnails
Contents