Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2002 - Acta Ethnologica Danubiana 4. (Dunaszerdahely-Komárno, 2002)
Tanulmányok - Liszka József: Adalékok Nepomuki Szent János ikonográfiájához
juk a hajósok, dereglyések, halászok stb. is) Nepomuki Szent János napjának előestéjén (május 15-én) a szent kápolnájában ünnepélyes áldással egybekötött litánia szokott lenni. Ezt követően a molnárok kivitték a kápolnából Nepomuki Szent János faszobrát, azt egy feldíszített dereglyére tették és tűzijátékok közepette leúsztatták a Sugovicán át a Dunáig. A sajátos vízi felvonulást a parton óriási tömeg kísérte figyelemmel. A szokás és a rokon jelenségek elsősorban a Duna magyarországi szakaszának déli részéről adatoltak (Bálint 1977, I: 379-380). Újabban a vajdasági Bezdánból jelent meg egy hasonló vízi körmenet leírása. Az ünnepség fő szervezői itt is a vízenjárók voltak. A szent ünnepének estéjén a “vízen élő emberek” a Ferenc-csatorna partján gyülekeztek, ahová egy-egy deszkadarabot hoztak magukkal, amelyekre égő gyertyákat erősítettek. “Megadott jelre a maga deszkadarabját mindenki a vízre bocsátotta, s az ár lassan tovavitte. Amerre elhaladt a különleges úszó menet, szinte nappali fényben úszott az egész környék". Más hagyomány szerint, a hajósok gyertyákkal és lámpákkal feldíszített csónakokon érkeztek a Duna felől. Nepomuki Szent János szobrának közelében egy koszorút dobtak a vízbe és a szenthez fohászkodtak (Balia 1995, 19). Valószínűleg hasonló váci szokás töredékről Tragor Ignác nyomán Bálint Sándor is beszámol (Bálint 1977, I: 378), aminek újabban felelevenítésével is kísérleteznek'1 Tisztán logikai úton feltételezhetjük, hogy ismert volt a most vizsgált térség Duna-szakaszán is, hiszen már fentebb volt róla szó, hogy Komárom jelentős kultusza lehetett. Hasonló szokás egykori megléte a Pozsony-Esztergom közötti Duna-szakaszon annál is inkább valószínűsíthető, mivel minden bizonnyal cseh (esetleg német?) eredetre vezethető vissza (vő. Bálint 1977, I: 419, 27. sz. jegyzet; Graf 1985, 218-219). Annyi bizonyos, hogy Prágában már 1715-ben rendeztek a Moldva vizén hajós zenei bemutatókat (“muzika na šífech'j. Évente más, erre az alkalomra komponált zeneművet mutattak be ekkor, miközben a szent Károlyiadon álló szobrát kivilágították. Valamivel később, a 18. század közepén Nepomuki Szent János előestéjén a Moldva vizén úszó hajókról tűzijátékkal is elbűvölték a Prágába érkezett zarándokokat (Voŕíšková 1995, 230-231). Passauban 2001. május 16-án este Nepomuki Szent János Dunához közel álló szobránál szentmisét mutattak be, majd a Dunára a helyi viziörség emberei háromszáz mécsest bocsátottak, amelyek méltóságteljes vonulásban úsztak lefele a folyón (Passauer Neue Presse 2001.5.18., 29). E szokásanyag nyilvánvalóan a Moldva vizébe ölt Nepomuki János teteme körüli, fentebb már említett fénycsodával van kapcsolatban. Itt most a már idézett lévai Nepomuki Szent János Gyülekezet által megjelentetett füzetből idézem a csodára vonatkozó passzusokat: „A ’ Szent Mártyr halálát, mellyet annyira kívánt titkolni Wenceslaus, az Isten mindgyárt csudák-által ki-jelentette, és dicsőségesé tette, mert legottan a ’ Szent Mártyr testét a ' mennyei világosság környül fogá, és az egész Moldava vizén ékesen tündöklő égő-gyertyáknak számtalan sokasága láttaték úszkálni, a ’ hol pedig a ’ Szent Mártyr teste lassan lassan a ’ viz-szinén folydogál vala, ott magassabban ki-tetsző fáklyáknak, és szövétnekeknek sokasága tündöklőit, rnellyek szép renddel késérvén a ’ szent testet; annak mint egy temető pompát, és tiszteletet tettenek. “ (Nepomuki 1779,49) A legendáriumából adódó fényszimbolika jelentőségét bizonyítják a szobraihoz rendezett gyertyás, lampionos körmenetek is (vő. Graf 1985, 219; Schmidt 1971, 100-101). Szobrai talapzatán gyakran hatágú csillagnak kiképezett mécsestartót láthatunk, ami szintén a fényszimbolikával van összefüggésben. Az egész szokáskör európai összefüggésekben, a magyar és a nemzetközi anyag bevonásával történő vizsgálata még a jövő kutatási feladatai közé tartozik. 6 Zomborka Márta szíves szóbeli közlése. 19
