Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2002 - Acta Ethnologica Danubiana 4. (Dunaszerdahely-Komárno, 2002)
Szemle
Tóth János: A bárkái Skapuláré Társulat története. Közreadja, a bevezető tanulmányt és a mutatókat írta Barna Gábor. Szeged: Néprajzi Tanszék 2002, 88 p. /Devotio Hungarorum 8./ Az 1759-ben alapított bárkái Skapuláré Társulat első ötven esztendejének történetét Tóth János írta meg és a helyi plébánia irattárában található. Barna Gábor, a kötet szerkesztője még a nyolcvanas évek elején, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszéke szervezésében lebonyolított kutatóútja során talált rá és másolta le a dokumentumot. Igaz, hogy a Társulatról, valamint a gömör-tornai térség jelentős regionális bárkái búcsújáró-helyéről korábbi híradásaink is vannak, hiszen például Bálint Sándor a Táj és Népkutató Intézet demői csoportjának tagjaként 1940 nyarán végzett ilyen irányú kutatásokat is, s ezek eredményeit akkoriban megjelent tanulmánykötetében (Sacra Hungária. H.n. 1943) közre is adta, az itt, példás filológiai apparátussal közreadott dokumentum a maga aprólékos részleteiben mutatja be e vallási társulat első ötven esztendejét. Barna Gábor (magyar és angol nyelvű) bevezető tanulmányában a kutatási előzményeket, magát a Skapuláré Társulatot, a bárkái búcsút, a helyi kegyképet, továbbá a dokumentum közreadásának szempontjait ismerteti. A kiadvány használatát részletes tárgymutató is segíti. L. Tüskés Gábor — Knapp Éva: Népi vallásosság Magyarországon a 17-18. században. Budapest: Osiris Kiadó 2001, 410 p. , ill. A szerzőpáros másfél évtizedes (1980-1995) közös ténykedésének eredménye ez a könyv. A benne foglalt tanulmányok szétszórtan megjelentek már magyarul, majd - szinte velük párhuzamosan, némelyiket talán megelőzve is - különböző német folyóiratokban, évkönyvekben. Kötetbe összegyűjtve fél évtizede látott napvilágot németül egy gyűjteményük ( Volksfrömmigkeit in Ungarn. Beiträge zur vergleichenden Literatur- und Kulturgeschichte. Dettelsbach 1996). Noha néhány (rész)fejezet azonos, illetve hasonló, jelen kötet viszont mégsem a német „visszafordítása“ magyarra. Ennek részben terjedelmi (a német változat jóval vaskosabb), részben módszertani okai vannak (hajói számolok, akkor legalább hét olyan fejezet található a magyar összeállításban, amelyek viszont az idézett német nyelvű kötetből hiányoznak). Jelen kötet négy részre és a függelékre tagolódik. Utóbbiban a kötetbe használt rövidítések feloldása, az egyes fejezetek első megjelenésének bibliográfiai adatai, a táblázatok, ábrák és térképe jegyzéke, képek és névmutató található. A módszerek és források című részben a laikus vallásosság történetéről, mint kutatási feladatról, továbbá a zarándoklatok és a társulati élet forrásairól szólnak a szerzők. A második rész (Kultuszformák: zarándoklatok) a zarándokhelyek szakrális térstruktúráit, a zarándoklatok fényében megmutatkozó osztrákmagyar interetnikus kapcsolatokat, illetve a székesfehérvári egyházmegye zarándoklatait és a homokkomáromi mirákulumos könyv tanulságait rögzíti. A következő rész (Kultuszformák: szentek tisztelete) a szenttisztelet rétegeivel, Nepomuki Szent János és a katakombaszentek tiszteletével foglalkozik. A Szervezeti keretek, egyéni közvetítők című részben a laikus vallási társulatokról, továbbá egy kassai példa alapján a rekatolizáció és a társadalmi átalakulás tanulságairól, valamint három neves, a népi vallásosságot is meghatározó katolikus egyházi személyiség (Koptik Ottó, Padányi Bíró Márton és Jordánszky Elek) munkásságáról olvashatunk egy-egy tanulmányt. L. 183
