Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2002 - Acta Ethnologica Danubiana 4. (Dunaszerdahely-Komárno, 2002)
Szemle
Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok. Miskolc: Herman Ottó Múzeum 2002, 1035 p., ill. A Debreceni Egyetem néprajzprofesszora 2002. janár 26-án betöltött hetvenedik születésnapja tiszteletére szerkesztette egy kötetbe Veres László és Viga Gyula az ünnepelt gömöri vonatkozású összes (!) néprajzi írását. A vaskos kötetbe bekerült minden olyan eddigi, önálló kiadványként vagy folyóiratban megjelent írás, amely a történeti Gömör megye (tágan értelmezett) néprajzával kapcsolatos. Ily módon az érdeklődő egy helyen kaphat, egységes képet Ujváry Zoltán munkásságának egy szeletéről. Igen, ez a nagy méretű, több mint ezer oldalas könyv „csak“ egy szelete Ujváry Zoltán eddigi életművének. Mint tudjuk, számos alapmunkát tett közzé a maszkos alakoskodó szokásainkkal, azok nemzetközi párhuzamaival, valamint az agrárkultusszal kapcsolatban, tudománytörténeti publikációi is figyelemre méltóak, miközben diákok generációit oktatta és állította a néprajzi pályára. S hogy ez a - rendkívül vázlatosan felrajzolt - kör bezáruljon, hadd utaljak az általa 1979-ben a debreceni egyetem Néprajzi Tanszéke keretei között intézményesen beindított Gömörkutatási Programra, amelynek eredménye a Gömör Néprajza című tanszéki kiadványsorozat több mint félszáz kötete, és az összegző monográfia első megjelent darabja (ismertetését lásd az Acta jelen számának recenzió-rovatában). Visszatérve a most szóba forgó kötetre, benne tehát újraolvasható Ujváry minden, Gömörre vonatkozó írása a gömöri népdalok és -balladák, a Mátyás-hagyomány alapos dokumentációjától kezdve, a búcsújárás és táplálkozás bemutatásán keresztül, az emberélet fordulóihoz kapcsolódó szokásokkal, az állattartáshoz kapcsolódó hiedelmekkel foglalkozó publikációkkal bezárólag. Függelékben híres (szlovákra és csehre is lefordított) munkája, a szlovákiai magyarok második világháború utáni Csehországba telepítésének körülményeit bemutató, Szülőföldön hontalanul kerül újraközlésre. A kötetet tárgymutató zárja. L. Unsere Heimat 2002/1 Az alsó-ausztriai honismeret folyóirata többek között a budapesti Tóth Zsuzsanna tanulmányát közli Szent Lipót alakjáról a történeti Magyarország művészetében és kultúrájában (Der heilige Leopold in Kunst und Kultur des historischen Ungarn: 5-24. p.). Szent Lipót, az osztrákok Szent Istvánja a barokk korban vált közkedvelt szentté, amikor I. Lipót császár az ország patrónusává tette (1683). Ezt követően tisztelete szórványosan felbukkan a történeti Magyarországon is, első sorban a katolikus Nyugat-Dunántúlon, de a szerző felső-magyarországi példát is hoz a lőcsei Szent Jakab-templomból. L. Vasi Szemle 2002/5 A szombathelyi folyóirat összeállítást közöl a Nemzetközi Népművészeti Szövetség 2002 nyarán, Sárvárott megrendezett 10. konferenciáján elhangzott előadásokból. Voigt Vilmos referátumában azt a kérdést válaszolja meg, hogy mióta számít Európa a népek és kultúrák hazájának? A folk-lore kifejezés köztudottan 1846-os megjelenése előtt magát a folklórt már ismerték. Jelentek is meg különféle versantológiák, amelyek régi és népi szövegeket tartalmaztak. Ezek azonban kezdetben (Percy, Herder) nem egy-egy nép nemzeti népköltészeti anyagát adták, hanem Európa, sőt az egész világ népdalanyagából közöltek ízelítőt. Voltaképpen egy hamisítvány, a skót James Macpherson által írott, ám eredetiként közreadott Ossian-eposz 184
