Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2002 - Acta Ethnologica Danubiana 4. (Dunaszerdahely-Komárno, 2002)
Szemle
lamint a hagyományos néprajzi kikérdezési módszer, továbbá a helyi sajtó híranyagának a bevonásával. L. Szabó A. Töhötöm (szerk.): Lenyomatok. Fiatal kutatók a népi kultúráról. Kolozsvár: Kriza János Néprajzi Társaság 2002, 237 p. /Kriza Könyvek 12./ Irigylésre (nem: inkább követésre!) méltó a romániai magyar néprajzi tudományosság dinamikus fejlődése az utóbbi évtizedben. Ennek oka (vagy okozata?) a kolozsvári egyetemen folyó néprajzi oktatás, amelynek eredményeként évente fiatalok tucatjai kezdik el (és végzik el) a néprajz szakot. Nem csoda, ha ezek a pályakezdő kutatók teret kémek: önmegvalósítási és -felmutatási lehetőséget. A Kriza János Néprajzi Társaság ezt az igényt kielégítendő már 1999-ben közreadott egy (tematikus) kötetet fiatal kutatók írásaiból (Változó társadalom). A mostani szintén ilyen, korosztályhoz kötött, bár nem tematikus összeállítás és a tervek szerint ezt a kezdeményezést rendszeresíteni, évente megismételni szándékozik a kiadó. Tizenöt tanulmány sorjázik a kötetben. Tartalmilag találunk közöttük „hagyományos“ (boszorkányhit, rontáshiedelmek, igaztörténetek, csempekészítés, siratás és halottbúcsúztatás stb.), valamint újszerű tematikájú (a család intézménye a szocialista hatalmi diskurzusban, padfirka-kultúra stb.) dolgozatokat, miközben mindegyikükre jellemző a friss látásmód, a nem szokványos problémafelvetés. A kötetet a Babeç-Bolyai Tudományegyetem Magyar Nyelv és Kultúra Tanszékén 2001-ig leadott néprajzi tárgyú szakdolgozatok jegyzéke zárja. Az első szakdolgozat 1938-ban Íródott, majd hosszú szünet, illetve akadozó tevékenység olvasható ki a jegyzékből. A diplomamunkák száma a kilencvenes évek közepétől emelkedik látványosan, ami évente átlagosan 10-12 disszertációt jelent. A jegyzék összesen 115 dolgozatcímet és szerzőt tartalmaz. Ezek után nincs mit csodálkozni azon, hogy az ottani fiatal kutatók ilyen kötettel tudtak előrukkolni... L. Szabó Mária: Magyar nyelvi régiségek Lendvavidékről. Lendva: Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet 2002, 107 p. A kisszámú szlovéniai magyarok irodalmi, s ezen belül néprajzi termése több mint figyelemre méltó. A legutóbb egy nyelvészeti ihletésű (eredendően a Nyelvápolók Szövetsége pályázatára készült, ám a publikálás számára bővített) kiadványt hozott a posta. A könyvecske rendkívül tanulságos folklorisztikai szempontból is. A szerző részint saját visszaemlékezései, részint idős beszélgetőpartnerei emlékei alapján először a gyermekkor viselkedési normáit tekinti át, nem csak nyelvi szempontból. Ezt gyermekmondókák és -játékok gyűjteménye követi, majd az „igaz történetek“ csokra. Ezek a narratívák egyrészt valóban, az adatközlők által igazolhatóan megtörtént eseményeket örökítenek meg (memoratok), másrészt Európaszerte elterjedt vándormotívumok Lendvavidéki változatai. Az utolsó fejezetben hiedelmek, a népi vallásosság egyes megnyilvánulási formái kerülnek bemutatásra. Petánovics Katalin, a kötet szakmai lektora bevezetőjét a következőkkel fejezi be: A szerző „mindegyik adata egy kis színes kavics, amely önmagában is szép, de ha egymás mellé rakjuk, vidám, tarka mozaik keveredik ki belőle.“ L. 182
