Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2002 - Acta Ethnologica Danubiana 4. (Dunaszerdahely-Komárno, 2002)
Szemle
Löffler, Klara (Hg.): Dazwischen. Zur Spezifik der Empirien in der Volkskunde. Hochschultagung der Deutschen Gesellschaft für Volkskunde in Wien 1998. Wien: Institut für Europäische Ethnologie 2001, 150 p. /Veröffentlichungen des Instituts für Europäische Ethnologie der Universität Wien 20./ A Klara Löffler által szervezett konferencia előadásai az empíriák, mint a néprajztudomány sajátos vizsgálati módszereinek a kérdéskörét járták körül. Maga a főcím többértelmű, s ebbe szinte kivétel nélkül mindegyik előadó bele is kapaszkodott. A „közben“, „közbülső állapot“ egyrészt azt a helyzetet jelöli/jelölheti, ahol ma a néprajztudomány - az ún. puha és kemény tudományok között — helyet foglal. Másrészt azt az ívet is reprezentálhatja, ami a tények és a teóriák között feszül, továbbá arra a közvetítő szerepre is utalhat, amelyet a néprajzkutatójátszik az „adatközlők“ és a megkonstruált néprajzi kép között. Ezzel kapcsolatban többen is felvetették a közel-távol kérdését. Azt tudniillik, hogy mi az az optimális distancia, amivel a kutatónak tárgyához közelíteni kell. Ilyen persze nincs, hiszen ez minden egyes esetben magától a kutatás tárgyától függ. A nálunk megszokott gyakorlattal ellentétben (tudniillik tájainkon a konferencia tárgyától függetlenül, rendesen ki-ki unos-untalan kedvenc témáját adja elő), itt a Klara Löffler által felvetett téma elemzésére - a konferencia helyszínét meghazudtolva — nem az „österreichische Schlamperei“, hanem a tárgyszerű „német alaposság“ volt jellemző. L. Lukács István: A megváltó Mátyás király színeváltozásai a szlovén néphagyományban és szépirodalomban. A világ archetipikus víziója. Budapest: Lucidus Kiadó 2001, 156 p. /Kisebbségkutatás Könyvek/ Hunyadi Mátyás a magyar mellett a szlovén népköltészetnek (népmeséknek és -daloknak) is egy igen fontos alakja. A kérdéssel már Bellosics Bálint, majd később Pável Ágoston is foglalkozott a magyar szakirodalomban, illetve a problematikát szlovén kutatók is vizsgálták. Lukács István munkája egyrészt összefoglalja mindazon ismereteket, amelyeket a 20. századi magyar és szlovén folklorisztika eddigi eredményei alapján a témáról tudhatunk, majd a Mátyás-történetek recepcióját mutatja be a szlovén szépirodalomban. Közben a történeteket szélesebb és mélyebb történeti összefüggésekben is vizsgálja. Mindezzel egyszersmind ráirányítja a magyar olvasó figyelmét is arra, hogy Mátyás király nemcsak a magyarok, hanem a környező népek (jelen esetben a szlovének) folklórjában is jelentős helyet foglal el s az egész műfajnak mélyebb és szerteágazóbb gyökerei is vannak. Ez utóbbi esetben a magyar olvasón van a hangsúly, hiszen például a szlovákok már ezt megelőzően is tudhatták ezt. Köszönhető ez Ján Komorovský munkájának, amely a szlovák folklór Mátyás-hagyományát külön kötetben elemzi (Kráľ Matej Korvin v ľudovej prozaickej slovesnosti. Bratislava 1957), valamint a szintén Komorovský által összeállított szöveggyűjteménynek, amely a szláv népek Mátyáshagyományából ad ízelítőt (Kratochvilne príbehy kráľa Mateja. Bratislava 1972). Lassan itt lenne az ideje egy hasonló összeállítás magyar nyelven történő megjelentetésének is. L. Magyar Zoltán: Torna megyei népmondák. Budapest: Osiris 2001, 841 p. + képmelléklet /Magyar Népköltészet Tára/ A magyar szöveges folklór ismeretének több fehér foltja is van. Ezek egyike az utóbbi időkig az egykori Torna megye területe volt. Főleg Paládi-Kovács Attila tanulmányainak kö172
