Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2002 - Acta Ethnologica Danubiana 4. (Dunaszerdahely-Komárno, 2002)
Szemle
pásztorfaragások és a szövés, festés (Domonkos Ottó), továbbá a hímzés (Szalontay Judit), valamint viselet (Balogh Jánosné Horváth Terézia) legszebb darabjainak a szemléje követi. A kiadványt a fazekasság (Csupor István) és végül a vallásos élet, a népszokások tárgyainak a jellemzése (Perger Gyula) és válogatott irodalomegyzék (Csécs Teréz) zárja. Ahogy a publi-» káció tárgyához illik is, rengeteg rajz, térkép, színes és fekete-fehér fénykép teszi beszédesebbé a kötetet. L. Különböző kultúrák Európában. Székesfehérvár: Kodolányi János Főiskola, é.n., 70 p. Bár magából a füzetből egyértelműen nem derül ki, mégis úgy tűnik számomra, mintha a benne sorjázó öt szöveg egy előadás-sorozat egy-egy állomását jelentené. A határok egyre átjárhatóbb volta, a globalizáció egyre érezhetőbb pozitív és negatív hatásai arra ösztönzik a kultúrával foglalkozó szakembereket is, hogy újragondolják az európai kultúrák egymás-mellettélésének múltbeli tanulságait és jövőbeli perspektíváit egyaránt. A füzet bevezető dolgozata, Cseke Henrietta tollából a magyar történelem rövid vázlatát adja, benne külön hangsúlyt fektetve a soknemzetiségű Magyarország problematikájára. Torgyik Judit a magyarországi cigányság oktatási helyzetét elemzi, majd Sólyomvári György a magyarországi örmények múltját és jelenét mutatja be, miközben a jövendő távlatait is felvázolja. Végezetül Demeter Zsófia a szerbek, Lukács László pedig a németek székesfehérvári történetéről nyújt képet. L. Leščák., Milan: O asimilácii folklórnej a literárnej komunikácie. Folkloristické pohľady. Bratislava: Ústav etnológie SAV - Prebudená pieseň 2001, 175 p. Korábban (az elmúlt három évtizedben) megjelent (e kötet számára részben átdolgozott, részben irodalommal aktualizált) tanulmányok logikus rendbe felfűzött láncát kapja a kötetben az olvasó. S mivel a cím egy bizonyos problémakör monografikus jellegű felvetését ígéri, Milan Leščák az egyes, korábban már meglévő tanulmányok közt mutatkozó űröket további fejezetekkel egészítette ki (minden egyes esetben hivatkozva az első megjelenés helyére és időpontjára is). A szerző a folklórt szűkebb, tehát szöveges folklór formájában, vagy - Voigt Vilmos szavaival - „folklór jellegű irodalom“ értelemben szemléli. Ennek kapcsolódási pontjait, felületeit vizsgálja az irodalommal, kutatja, magyarázza e két jelenségkomplexum megjelenési formáit (eltéréseket, azonosságokat), az átmeneti formákat, az irodalmi folklorizmus kérdéseit stb. Munkája három nagyobb egységre tagolódik: I. Utak a folklór kommunikáció modelljéhez; II. A folklór és irodalmi komunikáció asszimilációjához; III. A folklórtól a mai irodalmi folklorizmusig. Példáit a szlovák szöveges folklórból hozza ugyan, de megállapításai egyetemesebb érvényűek. A kötetet a hivatkozott irodalom (többé-kevésbé pontos) jegyzéke, valamint szlovák és angol nyelvű tartalomjegyzék zárja. Kár, hogy hiányzik egy idegen nyelvű összefoglalás. A munka, tudományos súlyánál fogva mindenképpen rászolgált volna erre... Milan Leščák a könyvet Pjotr Grigorjevics Bogatirov, valamint a Bogatirov-tanítvány, Andrej Melicherčík emlékének ajánlja. A Melicherčík-tanítvány Leščák ezzel nemcsak egy szimpla, bár szép gesztust tett, hiszen könyve annak a szlovák hagyománynak a méltó folytatása, amelynek alapjait Melicherčík A néprajz elmélete (Teória národopisu. Liptovský Sv. Mikuláš 1945) című munkájával fektetett le. L. 171
