Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2002 - Acta Ethnologica Danubiana 4. (Dunaszerdahely-Komárno, 2002)
Szemle
volt, s ezt a problémakört járták körül - különféle felkészültségből és alapállásokból - az előadók. A kötetet, s magát a konferenciát is, Keszeg Vilmos problémafelvető előadása nyitja. Magát az anyagot az összeállítás szerkesztője, Szikszai Mária három nagyobb csoportba sorolta. Az első egységet (Források) lényegében történeti, levéltári forrásokra támaszkodó tanulmányok alkotják (Komáromi Tünde, Olosz Katalin, Németh Ágnes, Mód László). A második egységbe (Interpretációk) sorolt közlemények központi problémája a népi gyógyítás, az egyes eljárások értelmezése, interpretációja (Balázs Lajos, Szikszai Mária, Soós Tímea). A harmadik egység (Alkalmazások) dolgozatai a népi orvoslás kutatása során feltárható tudásanyag és a gyógyítás gyakorlatának összefüggéseit vizsgálja (Grynaeus Tamás, Szabó László Gy., Virt István, Bernád Ilona, Blos-Jáni Melinda). Ez utóbbi blokkból - területi érintettség okán - külön is ki kell emelni Virt István dolgozatát, aki a Nyitra környéki magyarok körében végzett népi gyógyászati kutatásainak eredményeit összegzi. Tudom, hogy szorosan véve nem felel meg egy annotáció műfaji feltételeinek, mégsem tudok megállni egy megjegyzést: a Virt István tanulmányát kísérő irodalomjegyzékben nagyon helyesen ott szerepel Csáky Károly és Danter Izabella is több tanulmánnyal, bár ők a szerző kutatási területén konkrétan nem végeztek kutatómunkát. Eredményeik viszont a közvetlen környezettel teszik egybevethetővé Virt anyagát. Danter Izabella összesen hat, kisebb-nagyobb dolgozatával van jelen, viszont szintézise a Kisalföld népi orvoslásáról (aminek tulajdonképpeni előzményei az ott felsorakoztatott írások) nem szerepel benne. Hadd említsem hát legalább itt meg: Népi gyógyítás a Kisalföld északi részén. Komárom - Dunaszerdahely: Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság - Lilium Aurum 1994, 216 p. /Népismereti Könyvtár 5/. És még valami. Danter Izabella irodalomjegyzékének első tétele szó és betű szerint így fest Virt István szövegében: 1980a Mágikus elemek a szlovákiai magyarok gyógyító eljárásaiban. Národopisné Informácie 3. Pozsony, 121-133. Nos, a Szlovák Néprajzi Társaság közleménye, a Národopisné informácie sosem közölt magyar nyelvű tanulmányokat és nem tett kivételt Danter Izabella (aki akkor ráadásul még Tóth, horibile dictu: Tóthová Izabel(l)a néven publikált) esetében sem. Mivel az efféle irodalmi hivatkozás több mint félrevezető, engedtessék meg a helyes bibliográfiai adat ideírása: Tóthová Izabela: Magické prvky v liečebných úkonoch maďarského etnika na Slovensku. Národopisné informácie 3. Bratislava 1980, 121-133. p. Persze, legyünk magyarok, de azért ne ennyire... L. Ondrej Krúpa András: Humor ľudu - A nép humora. Békéšska Čaba -Békéscsaba: Szlovák Kutatóintézet 2000, 191 p. A népéletet, mint egyébként is az életet, valóban át-, meg átszövi a humor, ahogy azt Krupa András könyve bevezetőjében hangsúlyozza. Még akkor is, ha az általunk „nadrágos emberek“ által „humorosnak“ vélt minden megnyilvánulását maga a „nép“ talán nem is annak szánta. A szerző könyvébe viszont jószerével olyan, 1969 óta folyamatosan gyűjtött szövegeket vett fel, amelyek azonban vélhetően céljukat tekintve is tréfásnak készültek. Mivel kétnyelvű közegben gyűjtötte őket, már önmagában ez a közeg, a magyarországi szlovákok közössége is termékeny táptalaja a humornak (hogy mást ne mondjak, a nyelvi félreértésekből fakadó - és a hallgatóság által meg is értett! - kacagtató történetek). Krupa egy elemző bevezetés után - amelyet Zita Škovierová tolmácsolásában először szlovákul, majd magyarul is olvashatunk - anyagát tizenkét egységbe tagolta: 1. Tréfás igaz történetek; 2. Tréfás ál-hiedelemmondák; 3. Zsánerfigurák; 4. Politikai tréfák; 5. Pajzán, erotikus tréfák, történetek; 6. Beugrató tréfák, történetek; 7. A szokások humora; 8. Pikáns, szabadszájú versezetek, dalok; 9. Tréfás mondókák, szólások, közmondások; 10. Tréfás találós kérdések; 11. Makaróni ver169
