Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2002 - Acta Ethnologica Danubiana 4. (Dunaszerdahely-Komárno, 2002)
Szemle
KemÉnyfi Róbert (szerk.): Régiók és kultúrák találkozása. Tudományos ülés Ujváry Zoltán 70. születésnapján. Debrecen: Ethnica, 206 p., ill. Ujváry Zoltán, debreceni néprajzprofesszor 2002. január 26-án töltötte be hetvenedik születésnapját Ebből az alkalomból a Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszéke és a Debreceni Akadémiai Bizottság Néprajzi Szekciója ünnepi, tudományos ülést rendezett. A kötet az ezen az ülésen, Selmeczi Kovács Attila, Keményfí Róbert, Balassa Iván és Szilágyi Miklós által prezentált előadások szövegeit hozza. Függelékben barátok, kollégák, tisztelők, pályatársak köszöntőit, levélbeli gratulációit olvashatjuk (többek között Bartha Elek, Kosa László, B. Kovács István, Paládi-Kovács Attila), valamint az ünnepelt életútját bemutató, különböző alkalmakból és szempontok szerint Vele készült interjúk csokrát (köztük L. Juhász Ilona riportját, amely eredetileg a Fórum Társadalomtudományi Szemle 2002/1-es számában jelent meg). A kötetet az ünnepelt munkásságát elismerő oklevelek, díjak reprodukciói, a róla készült rajzok, grafikák, neki ajánlott versek, ünnepség pillanatfelvételei egészítik ki, valamint Ujváry Zoltán 1992 utáni publikációnak lenyűgözően gazdag jegyzéke zárja. L. Kepha, Itopt>: Mammu, Kopojtb Pycunye. Vóki opo;i: FIojiiripiHT 2001, 157 p. Köztudott, hogy Hunyadi Mátyás nemcsak a magyar történeti mondakincs egyik legnépszerűbb alakja, hanem jelen van a környező népek folklórjában is. Rendkívül közkedvelt a szlovákoknál, s a róla szóló folklóralkotások (elsősorban mondák) elemzését, széleskörű, elsősorban a szláv anyagra való kitekintéssel Ján Komorovský külön kötetben foglalta össze (Kráľ Matej Korvin v ľudovej prozaickej slovesnosti. Bratislava 1957). A szerbek (és általában a délszlávok) körében inkább a népénekekben van jelen. Az eddig elmondottak lényegében ismertek voltak a tágabb szakma (tehát a folklorisztika és irodalomtörténet művelői) körében. Kevésbé ismert azonban (bár az lehetne), hogy Mátyás a ruszinoknak is egyik legnépszerűbb mondaalakja. Általában véve is elmondható, hogy rendkívül bonyolult a szájhagyományozás és az írott (nyomtatott) tradálódás kapcsolatrendszere. A ki, kire hatott kérdése. E problémakörjó példája a Mátyás-hagyomány. A magyar anyagból is jól tudjuk, hogy a közszájon forgó történetek igen korán bekerültek a tankönyvekbe, s ezek visszahatottak a szájhagyományra is. Ma már aztán rendkívül nehéz (ha nem lehetetlen) megállapítani, hogy a tyúk volt-e előbb vagy a tojás? Hasonló helyzet olvasható ki a most szóbanforgó ruszin-kötetből is: egyes, Mátyás királyról szóló történetek viszonylag korán bekerültek a szovjet iskolai tankönyvekbe, s ezek hatása nyilván mérhető lenne a szájhagyományban is. Mindamellett Igor Kercsa összeállításába magyarból, szlovákból, csehből fordított Mátyás-történeteket is besorolt, továbbá a Hunyadi Mátyásról szóló történeti irodalomból is beemelt részleteket. Ezek még vajon visszahatnak a szájhagyományra? A kötethez angol, orosz, cseh (!) és magyar rövid összefoglalás, valamint egy ruszin-orosz kisszótár járul. L. Klatzmann, Joseph: Židovský humor. Bratislava: Vydavateľstvo PT 2000, 119 p. Klatzmann könyve az első szlovák nyelvű önálló kötet a zsidó humorról, még ha franciából is van fordítva. A szerző, a zsidó humor szorgos gyűjtője először magát a könyv tárgyát, a zsidó humort kísérli meg definiálni. Nem túl sok sikerrel. Annyit mindenesetre már ebből a bevezetésből megtudunk, hogy zsidó humor alatt olyan vicceket, anekdotákat érthetünk, amelyeket zsidók mesélnek zsidókról. Ugyanakkor ezek a viccek előfordulnak nem zsidó környezetben is. Meggyőzőbb a zsidó humor karakterológájára, hogy erős önirónia jellemzi. Bár... Maga a 165
