Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2002 - Acta Ethnologica Danubiana 4. (Dunaszerdahely-Komárno, 2002)
Szemle
Filozófiai Kollokvium előadásait tartalmazza. A csaknem nyolcvan előadó az igen tág témakör rendkívül sok szempontú (kultúrantropológiai, szocioszemiotikai, irodalmi, képzőművészeti stb.) megközelítési lehetőségeit vonultatta föl. L. Berta Péter (válog. és szerk.): Halál és kultúra. Tanulmányok a társadalomtudományok köréből I. Budapest: Janus-Osiris, 2001. 367 p. Egy új sorozat első kötetének szerkesztője olyan, a halálhoz kapcsolódó tanulmányokat válogatott össze a nemzetközi szakirodalomból, amelyek mértékadóak lehetnek a téma iránt érdeklődő kutatók, illetve egyetemi hallgatók számára, s eddig magyar nyelven nem voltak hozzáférhetőek. A négy tanulmányblokkra tagolódó kötetben a külföldi szerzők mellett azonban a témával foglalkozó magyarországi kutatók munkái is helyet kapnak. Az első blokkot Robert Hertz indonéziai kutatásokon alapuló A halál mint kollektív képzet c. írása nyitja. Peter Metcalf a gazdasági szempontok és a rituális eljárásrendek közötti választás összefüggéseit mutatja be és jellemzi (Jelentés és materializmus: a halál rituális ökonómiája). A sort Andrew Strathern: A halál mint csere: két melanéziaipélda c. tanulmánya zárja. A négy magyar szerző tanulmányát tartalmazó blokkban elsőként a szerkesztő, Berta Péter: Hatalom, halálkép, normativitás (Megjegyzések a magyar paraszti halálkép evilági normatív jellegéről) c. írását olvashatjuk, majd ezt Horváth József: Végrendeleti adalékok az Eszaknyugat-Dunántúlfalusi temetkezési szokásainak kutatásához (1600-1850), Magyar Zoltán: Szent Imre halálának emléke a magyar néphagyományban követi, és Tóth Vilmos: A Széchényi család temetkezése Nagycenken c. tanulmánya zárja. A szintén négy tanulmányt tartalmazó harmadik blokk szerzői különböző cigánycsoportok halottkultuszával foglalkoznak. Judith Okely az angliai travellerek körében folytatott kutatásának eredményeit foglalja össze Szellemek és gorgók c. tanulmányában, míg Leonardo Piasare az északkelet-olaszországi “szlovén romák” körében végzett kutatási eredményeit teszi közzé, Patrick Villiams pedig Mare mále. A halottak az élők között c. írásában egy franciaországi cigány-csoport hagyományaival foglalkozik. Michael Stewart egy magyarországi oláhcigány közösségben töltött másfél év tapasztalatait összegzi A magyarországi romák halotti szokásai c. tanulmányában. A legutolsó tanulmányblokkban a zsidóság halálképével ismerkedhetünk meg három tanulmány segítségével. Gábor György: A legtávolabb az örökkévalótól. (Az ókori zsidóság halál- és túlvilágképe és a héber biblia), majd Nissan Rubin: A testtől a corpusig: a test mint szöveg a talmudi irodalomban, s végül Meira Weiss: Gyász, megemlékezés és kollektív identitás a mai izraeli társadalomban c. dolgozata olvasható. Ez utóbbi szerző arra keresi a választ, hogyan sajátítja ki és használja fel a hatalom Izraelben a gyász és megemlékezés alkalmait arra, hogy megszilárdítsa a közösség “határait és a nemzeti ideológiát.” A fordítások eredeti forrásainak jegyzéke a kötet végén olvasható. J.I. Borbély Éva: Cenzúrázott bolondünnep. Farsangolás Bázelben. Kolozsvár: Kriza János Néprajzi Társaság 2001, 104 p., ill. /Kriza Könyvek 6./ A szerző egy modern svájci nagyváros, Bázel farsangi szokásait mutatja be. Az emberek ezreit megmozgató, egyedülálló protestáns farsang legalább hét évszázados múltra tekint viszsza, de többé-kevésbé mai formáját csak a 19. század utolsó harmadában nyerte el. A résztvevő megfigyelés munkamódszerével a fiatal kutató az 1996-os farsang eseményeit mutatja be a maguk részletességében és összetettségében, majd elemzi is azokat. Először azonban ma150
