Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2002 - Acta Ethnologica Danubiana 4. (Dunaszerdahely-Komárno, 2002)

Szemle

folklóranyag is gazdag a bányászmondákban, Hála József és Landgraf Ildikó munkája egy alapos német-szlovák-magyar összehasonlító vizsgálat után kiált. Ez természetesen nem a szerzőpáros feladata volt.

L. Juhász Ilona

Halász Albert: Jeles napok, népi ünnepek a Muravidéken. Lendva: Studio Artis Kiadó - Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet 1999, 322 p.

A populáris kultúrában vannak jelenségek, melyeket érdemes időről-időre számba venni, és azokat összevetni az előző korok és szomszéd népek hasonló jelenségeivel. A jeles napokhoz, naptári ünnepekhez kapcsolódó szokások között számtalan olyan van, melynek gyökerei az antik korokban keresendők, de vannak újabb keletűek is. Sok esetben azonban megfigyelhető az egyes jelenségekhez kapcsolódó rítusok közötti hasonlóság, és bizonyos esetekben olyan törvényszerűségek is, melyek akár matematikai (pontosabban természettudományi) képletekkel is levezethetők. Első hallásra nyilván abszurdnak tűnhet a hasonlóságok keresése a búcsú és a napjainkban egyre divatosabb falu- ill. városnapok között. Azonban ha jobban megfigyeljük az eseményeket kísérő jelenségeket, sőt a hozzájuk kapcsolódó rítusokat (természetesen nem az egyházi szertartásra és a búcsújáráshoz kapcsolódó liturgiára gondolok), világossá válik hogy mindkét eseménynek azonosak a főbb mozzanatai. Összejönnek a rokonok, a településen kívül élők is hazajönnek, a jeles nap “hivatalos részét” követően közös eseményen (futballmérkőzés, kulturális rendezvény, bál, vásár, stb.) vesznek részt. Végső soron ez az eseménysor az összetartozás érzését hivatott erősíteni egy - egy közösségen belül. Vitathatatlan, hogy egy ilyen, a település valamennyi lakosát érintő eseménynek fontos szerepe van a közösség formálásában, s annak tagjai egyfajta lelki felfrissüléssel térhetnek vissza napi munkájukhoz.

Napjainkban több, eddig elfelejtettnek hitt népszokást újítanak fel tájainkon az emberek (Mikulás-járás, farsangi maskarázás), vagy épp újakat vesznek át (Valentin-nap, Halloween), másokat pedig elhagynak (betlehemezés, május 1, nőnap). Tehát minden kornak és térségnek megvannak a maga szokásai, ezért ezeket érdemes és ajánlatos rögzíteni.

Nos, ezt a munkát végezte el Halász Albert a Muravidék öt településén, s adta közre vizsgálódásai eredményét .Jeles napok, népi ünnepek a Muravidéken c. könyvében. Az igényes kivitelű kiadvány több újdonsággal is szolgál, főleg a külalak és a szerkesztés szempontjából. Érdekességnek számít egyebek mellett - számomra mindenképp -, hogy a szokások leírásánál az egyes alcímek helyett képjeleket használ.

A szerző munkája elején meghatározza kutatási tárgyát, mely szerint Alsólakos, Felsőlakos, Gyertyános, Kapca és Kőt falvakból álló településcsoport magyar lakosságának jeles napjaihoz és ünnepeihez kapcsolódó népszokásait és hiedelmeit mutatja be. A későbbiekben azonban láthatjuk, hogy a szomszédos területeken élő szlovének népszokásait is ismerteti. Mint fogalmaz, a vizsgált térség néprajzilag nem “divatos”, ezért is esett a választása a nevezett falvakra. A továbbiakban felvázolja a térség kiterjedését, megjelöli földrajzi határait, számot ad a lakosság összetételéről, társadalmi jogállásáról. Külön fejezetek foglalkoznak a térség történetével, vallástörténetével és kutatástörténettel is.

Az ismertető elején álljon itt néhány kritikai megjegyzés, melyek a munka és a gyűjtött anyag szakmai értékéből semmit nem vonnak le! Először is meg kell állapítani, hogy a terület földrajzi meghatározása során a szerző belebonyolódik a térség megnevezésébe. Bár a címben Muravidékről van szó, a munkában leginkább a Lendvavidék meghatározást használja. Igaz, mindezt megpróbálja megmagyarázni, ám a térségben kevésbé ismerős olvasó a folytonosan felsorolt falunevek és azok különféle konstellációi között igencsak elveszettnek érez139