Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2002 - Acta Ethnologica Danubiana 4. (Dunaszerdahely-Komárno, 2002)
Szemle
heti magát. A bevezetőben nem véletlenül ejtettem szót napjaink jeles napjairól és a hozzájuk kapcsolódó szokásokról. Úgy tűnik ugyanis, hogy szerzőnk beleesik az archaizmusok, az ősiség keresésének hibájába, amit ő maga is felró a térség első kutatóinak - 19. század végi néptanítóknak, diákoknak. Az elődöknek felrója továbbá, hogy munkájuk során az adatok származási helyének pontos megjelölésétől eltekintettek, de ő is beleesik ebbe a hibába. Ugyancsak nem szerencsés és idejét múlt egy táj magyar arculatáról, egy táj jellegének magyarrá válásáról beszélni. A néprajzi adatgyűjtés során nemcsak a tökéletesen elmondott újévi köszöntő számít adatnak, hanem az is, ha egy bizonyos kérdésben egy településen nincs adat. Ez azt jelentheti, hogy a jelenség ott már kikopott az emlékezetből vagy soha nem is ismerték. Ezért hat furcsán az a megjegyzés is, miszerint "adatközlőinket igyekeztünk a részünkre legmegfelelőbbek közül kiválasztani. ” Végül egy utolsó észrevétel: a téves adatok közzétételének felelősége alól - mégha azok a nagybecsű elődöktől is származnak - nem mentesít az, ha leírjuk, hogy esetleg mi magunk is téves adatokat adunk közre. Ezért szokás a felhasznált anyagot - főleg, ha nem publikált munkákról van szó - forráskritikának alávetni. A jeles napok, kalendáris népszokások, népi ünnepek bemutatását Halász Albert a decemberrel kezdi, majd minden hónapot illetve a hozzájuk kapcsolódó ünnepeket, hiedelmeket, szokásokat külön mutatja be. Egy — egy fejezetben az antik világ és mitológia, majd a keresztény egyház vonatkozó adatait teszi közzé. Ugyancsak megemlíti, hogy az adott hónap vagy annak egyes napjai más nemzetek szokásrendszerében milyen helyet foglalnak el, milyen jelentőséggel bírnak. Az eseményeket megközelítő különféle szempontok között azonban több helyen előnytelen aránytalanság alakult ki a mitológiai és vallástörténeti leírások javára, egyben a térségben gyűjtött anyag rovására. Az általa vizsgált települések magyar nemzetiségű adatközlőitől gyűjtött adatok mellett feltünteti a szlovének ide vonatkozó szokásait is, ami tanulságos összehasonlításra ad lehetőséget, bár pl. az egyházi ünnepek esetében felmerülhet a kérdés, hogy ezek mennyire tekinthetők etnikus vagy lokális jelenségeknek. A szerző külön fejezetben tárgyalja a jeles napok rendszerét. Ebben hangsúlyozza, hogy bár tisztában van a gyűjtött anyag hiányosságaival, mindvégig arra törekedett, hogy összehasonlítási alapot tárjon a témával foglalkozó kutatók és az érdeklődők elé. Rámutat, hogy ezidáig még ilyen jellegű munka az általa vizsgált térségben nem készült. Szemléletesek azok a táblázatok, melyekben a kutatott kistáj, a magyar és a szlovén nyelvterületek vonatkozó adatait, ünnepeit és jeles napjait veti össze. Az összevetésnek rövid összegzését is olvashatjuk. Külön alfejezetben vannak összefoglalva a szlovén és magyar egyezések és eltérések, valamint a szokások időbeli változásai. A tanulmányt gazdag irodalomjegyzék egészíti ki, illetve képanyag és korabeli kiadványok, kéziratok másolatai illusztrálják és szlovén, valamint angol nyelvű összegzés zárja. Mindent összevetve örömtelinek tekinthetjük a tényt, hogy kézbe vehetünk egy olyan kiadványt, melyben a szlovéniai magyarság (és a térségben élő szlovének) népi kultúrájának egy szegmensét a nevezett térségben élő kutató mutatja be. Pusko Gábor Ujváry Zoltán: Kis folklórtörténet V. köt. Debrecen: Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszék, 2002. 148 p. /Néprajz egyetemi hallgatóknak 26./ A Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszékének a Néprajz Egyetemi hallgatóknak c. könyvsorozatában 2000-ben jelent a Kis folklórtörténet első négy kötete. Az idén megjelent az V. kötet is, amely ismét fontos adalékul szolgálhat a folklórkutatás aránylag kevésbé ismert területeinek tanulmányozásához. A szerző Ujváry Zoltán e mostani kötetet Versényi György ( 1852-140
