Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2002 - Acta Ethnologica Danubiana 4. (Dunaszerdahely-Komárno, 2002)
Tanulmányok - Liszka József: Adalékok Nepomuki Szent János ikonográfiájához
Néhány adat arra enged következtetni, hogy a szent szobrainak, kápolnáinak száma valamikor még a mainál is nagyobb lehetett. Köbölkúton például az egyik, a Páris-patakra futó határrészt Szent János-part-nak, Szent Jancsi-nak hívják, ami nyilván Nepomuki Szent János kultuszával hozható valamilyen módon kapcsolatba2 3 . Kisudvamok határában található a Szent János-lapos, ahol valamikor egy Duna-ág is folyt. Rajta át vezetett a Szent János-híd, egykor a szent szobrával. Utóbbi ma már nincs meg és a szent emlékét csak ez a két földrajzi név őrzi1 . Naszvadon a Jánoska-part-on ma is áll a szent barokk homokkő szobra. Jelenleg Komáromban nem találunk ugyan hozzáférhető Nepomuki Szent János-emléket (kivéve a Duna Menti Múzeum képtárában látható festményt), ám ez nem volt mindig így. Csupán irodalmi adatokból van arról tudomásunk, hogy valamikor Komáromban állott a szentnek egy 1709- ben készült szobra, amelyet aztán elvittek (hogy pontosan mikor és miért?) a Komárom megyei, ma Magyarországhoz tartozó Szomódra (Aggházy 1959, 277). Mácza Mihály kutatásaiból tudjuk, hogy egykor a hajósok lakta városrészben, valamint a mai (és egykori) Szent János utca végében is állott a szentnek egy-egy (vagy csak egy?) szobra (Mácza 1992, 50). Nyilván ez (vagy ezek közül az egyik) került később Szomódra4 Annál is furcsább ennek a szobornak az elszállítása, mivel ebben az időben Komáromban szemmel láthatóan jelentős kultusza lehetett Nepomuki Szent Jánosnak. Bizonyítja ezt többek között az az 1735-ben, Nagyszombatban kiadott imádságos füzet, amely a címlap tanúsága szerint „ újonnan öszve szedetett, és magyar nyelven ki bocsáttatott egy nemes Rév-Komárom Városában lakozó Nepomuki Szent János tisztelőnek kegyes költségével“. Csaknem száz esztendő múltán, 1815-ben ismét lett Nepomuki Szent János emléke a városnak, mégpedig egy kápolna a szigeti Duna parton. Fogadalomból építtették a Sárkány fivérek, mivel hajójuk egy viharból sikeresen megmenekült (Mácza 1992, 60). A kis építmény a híres Komáromi kalendárium egyik metszetén is jól kivehető, mivel azonban oly sűrűn veszélyeztették az árvizek, hogy a Komáromi Lapok tanúsága szerint 1901-ben le kellett bontani, s az alapítványt tévő család egy újabb kápolnát emeltetett, a régi egyes elemeinek fölhasználásával valamivel feljebb, védettebb helyen. Ez azonban még olyan hosszú életű sem lett, mint az árvizektől veszélyeztetett elődje, ugyanis a Duna kikötői ágán átívelő csapóhíd építése során 1966-ben lebontották. Komárom így mára Nepomuki Szent János-emlék nélkül maradt. A valószínűleg az egykori kápolnában lévő szobor a Szent András-templom padlásán vár szebb időkre, a kápolna homlokzatán elhelyezett tábla, a kápolna előtt egykor álló kereszttel együtt pedig ki tudja, hová lett? A vizsgált területen eddig 105 szobrát5 és 7 kápolnáját vagy mezei oltárát, valamint 1 patrocíniumát sikerült számba venni. A szabadban álló szobrok nagy részét a 18. században (de legalább a 19-ben) állítatták, mégpedig gyakran helyi földbirtokosok (Bagota, Béla, Má-2 A helynév jelenleg széliében ismert a faluban, Pesthy Frigyes 1864-es helynévgyűjtése viszont nem említi (Pesthy Frigyes helységnévtára. Esztergom m. OSZK Folia Hung. 1114; 14/3 köt. 3 Az adatért Marczell Bélának tartozom köszönettel. 4 A szobor ma is megvan ( 1998-as állapot), ám csaknem két évtizede már nem a templom előtti téren, hanem - mivel állaga annyit romlott - a plébánia egyik raktárhelyiségében vár arra, hogy egyszer restaurálni lehessen. 5 Összehasonlításul jegyzem meg, hogy Tüskés Gábor és Knapp Éva a nyolcvanas évek derekán a publikált adatok összegyűjtésével számba vették Nepomuki Szent János szabadban álló szobrait a történeti Magyarország területén. Az 1690-1880 közötti időszakaszból csaknem 300 szobrot sikerült nekik nyilvántartásba venni, amiből mindössze 3 (három!) darab származik a most vizsgált kisalföldi területről (Tüskés-Knapp 1988) 13
