Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2002 - Acta Ethnologica Danubiana 4. (Dunaszerdahely-Komárno, 2002)

Tanulmányok - Liszka József: Adalékok Nepomuki Szent János ikonográfiájához

las, Taksony), illetve a település módosabb gazdái (Ebed) vagy éppen a falu népe (Muzsla, Nagyfödémes). Az előbbiek igényesebben megmunkáltak, szemmel láthatóan iskolázott kőfaragó műhelyében készültek (erre nagyon szép példa a bagotai, tulajdonképpen szentháromság-fölfogásban elkészített késő barokk alkotás) és nyilván jóval többe is kerültek, míg az utóbbiak naiv, paraszti faragók műhelyéből kikerült olcsóbb portékák (az ebedi, udvardi és naszvadi szobrok szemléletes példái ennek).

A Johann Brokoff által 1683-ban készített és a prágai Károly hídon álló szobor főpapi, kanonoki ruhában, fején birétummal, bal karjára támasztott halotti kereszttel és jobbjában egy pálmaággal ábrázolja Nepomuki Jánost. Jobb lábával egy hasábra (könyvre?) lép. A szlovákiai Kisalföld Nepomuki Szent János-ábrázolásainak zöme alapjában véve visszavezethető erre prototipusra. Főleg az andódi és nyitracsehi ábrázolások ilyenek, s még a 20. századi deáki műkő alkotás is ebből vezethető le.

Annak ellenére, hogy a szent ábrázolása meglehetősen szigorúan behatárolt, attribútumai közt némi változatosság azonban mégis megfigyelhető. Ezek az elmúlt évszázadok során szinte észrevétlenül rakódtak rá. Most ezeket vesszük számba.

A halotti kereszt gyakorlatilag minden kisalföldi ábrázoláson megtalálható, olykor a mártíriumságot jelképező pálmaággal együtt, olykor anélkül. Ezek az attribútumok, a főpapi süveggel, a birétummal együtt a Nepomuki Szent János-ábrázolások legrégibb rétegéhez tartoznak, s amint fentebb láthattuk, ott vannak a jóval a szentté avatása előtt készült Károly-hídi szobrán is. A birétum, a Károly-hídi prototípusnak megfelelően általában a fején van, de előfordul az is, hogy a kezében tartja vagy a lábainál hever. Ritkább és valamivel újabb az az ábrázolás, amikor a gyónási titok megőrzésére utalva, a szent bal kezével nyelvére mutat (Bátorkeszi, Nagykér, Udvard, Vágkirályfa). A komáromi Duna Menti Múzeum képtárában található Nepomuki Szent János-festmény a szent szintén a szájára mutat, miközben a háttérben a Moldva vizébe vettetés jelenete van ábrázolva. Az is előfordul, hogy a szentet kísérő kis angyalfigura mutat a szájára (Vága, Verebély). A lakat, mint a hallgatás jelképe nem bukkan föl kisalföldi emlékeinken (Szlovákiában Stószon és Szomolnokon találtam ilyen ábrázolásokra), ám megvan, viszonylag ritkán, cseh és német plasztikákon is.

III. Nepomuki Szent János ábrázolásának egy ritka típusa

Nepomuki Szent János a rágalom, a megszólás ellen is védelmet nyújt, amit Amadé László Nepomuki Szent János-költeményei szinte kivétel nélkül hangsúlyoznak. Ez egyértelműen a jezsuiták hatása, akik a szentet éppen a rágalom, a gyalázkodás és rossz hírnév költése ellen hívták védőszentül (Herzogenberg 1973, 30). Egy szeredi szobrán (amelyet Szlovákia műemlékjegyzéke nem említ: SPS-IIL95) egy kioltott nyelvű fejre tapos a szent jobb lábával. Az efféle ábrázolás feltűnően ritka. Eddigi ismereteink szerint a legközelebb hozzá egy 18. századi metszet áll, amelyen a szent egy kiöltött nyelvű vénasszonyra tapos, akinek a kezében a rágalmat jelképező fáklya látható. A kép latin nyelvű felirata (S. Joannes Nepomucenus Mártii. Singularis Patronus contra infamiam) is a rágalom elleni elsőszámú patrónusként tünteti fel Nepomuki Szent Jánost. Szilárdfy Zoltán kis szentkép-gyűjteményében szintén találunk egy, a fentire kísértetiesen emlékeztető, 18. századi ábrázolást. A metszeten Nepomuki Szent János egy allegorikus figurára lép. A szent lába alatt fetrengő alak fejét nem lehet jól látni, de az világos, hogy kezében fáklyát és trombitát tart (Szilárdfy 1995, 53; 344. kép). A Passauhoz közeli Vornbach kolostortemplomában látható egy mellékoltár, amelynek 1730 körül a bécsi Adam (Joseph?) Fuchs által festett képe Nepomuki Szent János ábrázolja, amint bal lábával egy hanyatt fekvő férfi mellére lép. A férfi éppen saját nyelvét vágja ki, miközben feje körül egy kígyó tekereg (vő. Würdinger 1997, 12-13).

14