Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2002 - Acta Ethnologica Danubiana 4. (Dunaszerdahely-Komárno, 2002)
Szemle
deti etnikai környezetéből kiszakadt, más nyelvi közegbe került csoportok kultúráját egyrészt az őshazából hozott kulturális elemek {Altgut), másrészt az új környezetben, az adott csoporton belül kialakult elemek (Neugut) és a környezettől átvett elemek (Lehngut) együttese alkotja. Az összegzést földrajzi mutató, valamint irodalomjegyzék követi és szlovák, horvát, angol nyelvű tartalomjegyzék zárja. A köteten látszik, hogy a muzeológia területén dolgozó, éppen a bemutatott téma állandó kiállítását előkészítő szakember írta. Gazdag és szép (!) illusztrációs anyaga nemcsak kiegészíti, hanem egyes részletkérdések továbbgondolására is serkenti az olvasót. Liszka József B. Kovács István: Agyagkenyér. Fejezetek az agyagművesség történetéből Gömörben és Kishontban. Gömör-Kishonti Múzeum Egyesület: Rimaszombat 2001, 83 p., ill. /Gömör-Kishonti Téka 6./ A Gömör-Kishonti Téka című sorozat már több fontos, olykor a kiadásra már régóta váró kéziratot tett közkinccsé. A sorozatszerkesztő, B. Kovács István most bemutatásra kerülő rövid, de annál érdekfeszítőbb írása már csak azért is különösen figyelemre méltó, mert a szerző személye (az a tény, hogy régész és néprajzkutató egy személyben) sajátos szemszögből láttatja a gömöri fazekasságot. A könyv ezért jó példája annak, hogy a különböző tudományszakok együttműködésének, az eredmények kölcsönös figyelembe vételének komoly gyümölcse lehet. Az Agyagkenyér a gömöri fazekasság teljes történetébe nyújt bepillantást, még akkor is, ha néhány esetben csupán azt az irányt jelöli meg, amely felé a kutatásnak még ezt követően kell fordulnia. A könyv második fejezete korszakolás, amely az őskortól szinte napjainkig vezeti végig a kerámia készítésének, felhasználásának történetét, minden korszakban az annak megfelelő forrásra támaszkodva. A terület régészeti leleteire, az edénytöredékek rajzaira épített fejezetben is kitér a szerző a Gömör és Kishont területén készült kerámia útjára. A már írott forrásokkal is szolgáló korszakok esetében nemegyszer az érintett vidékek birtoklástörténeti összefüggéseivel, a birtokosok kapcsolatrendszerének feltárásával igyekszik alátámasztani véleményét. Nagyon érdekes fejezetet szentel B. Kovács István a gömöri városokban már a 16. században megtelepedett habánok munkájának, a habán kerámia hatásának. Az ezt követő időszak agyagmüvességére - legalábbis a városok esetében - már feltétlenül a céhes élet szabályozottsága nyomja rá a bélyegét. Éppen ezért a szerző itt már megkülönböztetett figyelemmel mutatja be a fazekasok életét, a fazekastanulókkal szemben támasztott elvárásokat, a munka néhány üzemszervezeti formáját. A 18-20. század parasztfazekasainak szentelt fejezet ugyanilyen részletességgel tárja fel a teljes munkafolyamatot - az agyagnyeréstől az edény értékesítését célzó hosszú, a gömöri fazekasságot csaknem országosan népszerűsítő utazásokig. A fejezet külön érdeme, hogy felvillantja (a szlovák fazekasfalvak esetében is) a szakszókincs gazdagságát. Míg a szöveges fejezetek a tűzálló agyag és a belőle készült fazekastermékek használhatóságáról, gyakorlati értékéről szólnak, addig a könyvet záró igényes fényképmelléklet a gömöri kerámia szépségének mindennél beszédesebb dicsérete. B. Kovács István könyve amellett, hogy összefoglalja a régészeti és néprajzi szakkutatás tematikus eredményeit, megjelöli azokat az irányokat is, amelyeknek a kutatás idáig nem szentelt elég figyelmet. Éppen ezért megkerülhetetlen a kerámiával, de elsősorban a gömöri fazekassággal foglalkozók számára. Gecse Annabella 137
