Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2002 - Acta Ethnologica Danubiana 4. (Dunaszerdahely-Komárno, 2002)
Szemle
toklástörténetéről ugyanúgy, mint a népességéről és társadalmáról, a gazdasági élet főbb jellemzőiről, valamint egyházairól. B. Kovács István rimaszombati néprajzkutató - vagy ahogyan ő magát nevezi: gömörológus - tanulmánya e vidék táji tagolódásával témakörét foglalja össze. A gömöri tájtudat kialakulásának vizsgálatán túl foglalkozik a Gömörország kifejezés eredetével, és az űn. gömöriség kérdésével is. Az újkorban a gömöri magyarság zömét a római katolikusok alkották, a protestáns vallásúak közül pedig a reformátusok voltak túlsúlyban. A szerző kitér azokra a történelmi eseményekre is, amelyek hatására a gömöri települések lakosságának összetétele a betelepedés és más folyamatok hatására részben megváltozott. A palócság és a barkóság kérdésének taglalása mellett bemutatja a Gömör társadalmi összetételét. Megtudhatjuk azt is, hogy a “református környezetbe ékelődő” néhány katolikus falu népét (pl. Deresk, Balogfalva) matyó névvel illetnek a környékbeliek még ma is. Paládi-Kovács Attila Tájak, népcsoportok és gazdasági szakosodás Gömörben c. tanulmányában Dél-Gömör kistájait és néprajzi csoportjait vázolja fel és egyben körvonalazza 19. századi gazdasági szakosodásukat. A szerző felhívja a figyelmet, hogy a gömöri kisvárosok bővebb jellemzésétől eltekint. Gömört 5 csoportra tagolja: Bányavidék, Karsztvidék és Száraz-völgy, Folyóvölgyi lapály, “Agyagövezet”, fazekasfalvak, Délnyugat erdővidék (Barkóság, Medvesalja). Keményfi Róbert a kötet egyik legterjedelmesebb tanulmányában Gömör megye etnikai rajzát vázolja elénk számtalan térkép, statisztikai adat segítségével. Novák László hasonlóan terjedelmes írásában Gömör településrajzát mutatja be rendkívül gazdag statisztikai anyag felvonultatásával. A kötetet Dám László a Gömöri magyarság népi építészete c. tanulmánya zárja, amely három fő fejezetre tagolódik: 1. Az építészeti kép általános jellemzése (A falazat anyaga és technikája, A tetőzet elemei és technikái, Tornácok és stílusok), 2. A ház alaprajzi tagolódása és tüzelőberendezése (Alaprajz, Tűzhely és fusttelenítés) 3. A lakóház funkcionális tagolódása (A berendezés rendje és változása, A lakóház élete). A tanulmányt gazdag képanyag egészíti ki, amely segítségével alapos képet kaphatunk a kutatott terület népi építészetének minden vetületéről. E most bemutatott első kötetet kettő további követi majd: a tervek szerint a második szintén a tárgyi kultúrával foglalkozik, mégpedig a gazdálkodás, vásározás, kerámia, népi táplálkozás és népművészeti vonatkozású fejezetei lesznek. A harmadikban pedig a folklórral, hiedelmekkel kapcsolatos tanulmányok kapnak majd helyet. Kíváncsian várjuk tehát a folytatást. L. Juhász Ilona BotÍk, Ján: Slovenskí Chorváti. Etnokultúrny vývin z pohľadu spoločenskovedných poznatkov. Bratislava: Lúč 2001, 231 p., ill. Az alábbiakban majd még nyilvánvalóvá válik, hogy miért, de elöljáróban néhány kutatásszervezési háttérinformáció közlését tartom fontosnak. Amikor (három-négy esztendeje) a Fórum Társadalomtudományi Intézetben elhatároztuk a szlovákiai magyar néprajzi szintézis elkészítését és megjelentetését, ehhez az összegzéshez, amolyan kísérő kötetekként a Szlovákiában élő egyéb etnikumok (tehát szlovákok, ukránok-ruszinok, németek, horvátok, zsidók, romák stb.) magyar nyelvű néprajzi összefoglalásait is meg szerettük volna jelentetni. Úgy gondoltuk ugyanis, hogy - legalább a magyar olvasó számára - ily módon egy viszonylag jól értékelhető, összevetésekre is alkalmas tablóval tudunk szolgálni a többnemzetiségű és többkultúrájú Szlovákia népi kultúrája/kultúrái ismeretéhez. Meg is kezdtük a tárgyalásokat az 134
