Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2002 - Acta Ethnologica Danubiana 4. (Dunaszerdahely-Komárno, 2002)
Tanulmányok - Liszka József: Adalékok Nepomuki Szent János ikonográfiájához
Acta Ethnologica Danubiana 4 (2002), Komárom-Dunaszerdahely Adalékok Nepomuki Szent János ikonográfiájához Liszka József I. Bevezetés Közép-Európa talán legnépszerűbb szentje a helyi városbíró fiaként született 1340 táján a délcsehországi Nepomukban (volt szülőházát 1640-ben névadója, Keresztelő Szent János tiszteletére felszentelt templommá alakították át: Matsche 1971, 41). Papi pályára lépett, egyházjogot tanult Prágában és Páduában, majd a prágai székesegyház kanonokja, fő vikáriusa, IV. Vencel feleségének gyóntatója lett. 1393-ban, miután a király és az egyház közt dúló vitás ügyekben állást foglalt, többé-kevésbé tisztázatlan körülmények között, a király halálra kínoztatta, majd testét a Károly-hídról a Moldva vizébe dobatta. A gyilkosságot titokban akarták ugyan tartani, ám, a legenda szerint (igaz, első említése csak 1641-ből származik!), Nepomuki János vízben úszó teteme körül ezernyi úszó gyertyaszerű fénypont jelent meg (vő. Voŕíšková 1995, 229-232). Az egyértelműen politikai hátterű gyilkosságot követően hamarosan terjedni kezdett Prágában a legenda, miszerint Nepomuki János a királynak nem akarta elmondani, mit gyónt neki a királyné, s emiatt kínozták, majd ölték meg. Halálát követően csak meglehetősen későn, az ellenreformáció és a Habsburg dinasztiái törekvések (Askercz 1993, 388) részeként 1721-ben avatták boldoggá, majd nyolc évire szentté. A szenttéavatási procedúra során, amikor Nepomuki János sírját fölnyitották, nyelvét több mint két évszázad múltán is minden rothadástól mentesen, épen találták. Ez a tény tovább erősítette kultuszát a gyónási titok megőrzése terén. Tisztelete azonban a hivatalos egyházi jóváhagyásnál jóval régebbi keletű, s az egyházi ellenkezések dacára már a 16. századból vannak adataink nagy népszerűségére. Amolyan univerzális szentként kezdte pályafutását, hiszen a rossz hírtől éppúgy óvott, mint a különféle betegségektől vagy tűzvésztől, de a szép halál elősegítője is volt, miközben a vízi mesterségeket űzőknek (hajósok, vízimolnárok, tutajosok) is patrónusa. A prágai Szent Vitus-székesegyházban elhelyezett földi maradványai zarándokok százezreit vonzották egész Európából. Bálint Sándor közli egy szegedi ferences atya 1868-ik évi prágai fogadalmi zarándoklatának a leírását, amiből nekünk is érdemes idézni: „Mi magyarok csak ketten voltunk zarándokképpen a prágai templomban, én és cimborám. Nepomuki Szent Jánosnak ezüst koporsója mellett állva, és a búcsúéneklést hallgatva, elgondoltam, hogy mégiscsak dukálna minékünk is, a mi kedves magyar hazai nyelvünkön egy búcsúéneket elzengedeznünk. Hiszen mi is tudunk ám Nepomucénus Szent János tiszteletére egy igen-igen megható szép éneket... Amikor én ezt így a fejemben gömbölyűre kigondoltam, hát úgy nekibuzdultam, hogy elkezdtem az én kőműves cimborám segedelmével könyv nélkül énekelni... Mialatt a mi magyar énekünk zengése keresztüljárta a szép nagy templom kebelét, úgy vettük észre, hogy a már hazafelé tóduló nép fordul vissza, és ájtatosan bámulva, végighallgatott. Hiszen a jámborság nyelvét minden szív megérti. Úgy látszik, megértették a mi jóaka-
