Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2000-2001 - Acta Ethnologica Danubiana 2-3. (Dunaszerdahely-Komárom, 2001)

3. Fórum

száma tette lehetővé. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy ezek a gyerekek - néhány kivételtől eltekintve - már mint tornaijai lakosok kezdtek eszmélni, mégis pontosan azok szerint a sablonok szerint kezdtek viselkedni, amelyek annyira jellemzőek falun élő társaik közösségeire. (Természetesen tisztában vagyok vele, hogy a bandázás nem kizárólag falusi sajátosság. Továbbá az imént említettem néhány olyan tényezőt, amelyek kívülről befolyásolták, illetve determinálták a gyerekek “közgondolkodását”.)

A felnőtt/gyerek viszony alakulása is a falusi közösségekben általános normákat tükrözi. Az utcában lakó bármelyik gyereket az utcában lakó bármelyik felnőtt rendre utasíthatta (leginkább azonban az egymáshoz közelebb lakókra volt ez jellemző), de meg nem üthette. Ha valamelyik szülő enni adott saját gyerekének- nem főtt ételről van szó, hanem uzsonnáról, tízórairól (zsíros kenyér hagymaszárral, lekváros kenyér, gyümölcs stb.) - megetette gyereke társait is. Szűkebb körben az apróbb segítségkérés általános, illetve a gyerekek részéről a segítségnyújtás kötelező volt. Ha valamelyik gyerek ezt elmulasztotta, számíthatott rá, hogy mire hazaért, szülei már tudtak “illetlen”, a közösség ízlésének ellentmondó viselkedéséről. Ez pedig közvetett utalás arra, hogy ilyen esetben vagy egyéb csínytevések miatt - bár a gyerek megkapta az utcabeli felnőttől a dorgálást - elsősorban nem a gyereket, hanem a szülőt tették felelőssé. És ez a szülőket a ira késztette, hogy csemetéiket “erős” kézzel fogják. Az utca mikrotársadalmi rendjén belül - annak ellenére, hogy nem voltak jelen kialakult rokonsági struktúrák, mert amint már említettem, csak házaspárokból és gyerekeikből (némely esetben az itt lakó nagyszülőből) álló családok alkották a lakosságot - az egyén (különösen a gyerek) a családján keresztül tagolódott be a közösségbe. Tehát a tárgyalt közösség ebben a tekintetben is közelebb állt még a falusi társadalomhoz, mint az egyénre építő polgári közösségekhez. Ez az utóbbi években kezd véglegesen átalakulni, mert a városka lakossága annyira heterogén lett, annyira felhígult, s túllépte azt a lakosságszámot, amely még áttekinthető lenne - köszönhetően a lakótelepeknek - hogy hiába kérdez meg valaki egy gyereket, hogy “ki fia vagy?” (Szabó 1996), s az hiába mondja meg, az illető már nem biztos, hogy ismeri annak szüleit.

A Május 1. utca viszonylagos nyugalmát a hatvanas évek végén az utca mellett beinduló építkezés zavarta meg, de ez még nem borította fel lényegesen az addig kialakult rendet. A négy, összesen hatvanhat család részére épített háromemeletes ház 1969-re készült el, s ezekbe is elsősorban a környező falvak lakói költöztek be. Ezt követően újabb négy ház épült az utca közvetlen közelében, de ezúttal már nyolcemeletesek. A négy-négy újabb ház nagyobb alapterületű lakásaival, a központi fűtéssel és a meleg vízzel, szemben a kályhával, jobb esetben elektromos villanytűzhellyel, egy csapásra elavulttá tették a 10-14 éves május utcai házakat. Majd néhány év elteltével megépült a Közép-, és Déli lakótelep, melyek rövid idő alatt több, “törzsökös Május utcai” családot elszippantottak. A kilencvenes évek elején az állami tulajdonban lévő lakásokat - amelyek a város tulajdonába mentek át - cigány családoknak utalták ki. (Ez esetben érdemes szem előtt tartani az alászállt kultúrjavak elvét. A cigányság által átvett szokások, illetve birtokba vett területek a kultúrjelenség vagy a terület degradálódását jelentik.) Először csak néhány lakást, majd egyre többet, míg az ezekben a házakban lakó, többnyire idősebb, nem cigány lakos is elköltözött. Csak a szövetkezeti lakásokban laknak még az egykori pionírok, akik most már nem az utca közösségén keresztül - mint volt az a “hőskorban” - hanem közvetlenül tagolódnak a városka közösségébe.

5.) Az alábbiakban a folklór két “műfaján” kívánom bemutatni a korunkra jellemző, a hagyományos és a modern keveredéséből létrejött (megítélésem szerint még mindig inkább hagyományos, semmint modem) kulturális termékeket, illetve jelenségeket.

a.) Az elmúlt időszakban két éven keresztül egy tornaijai magánvállalat - ital-, és élelmiszer-nagykereskedés - alkalmazottjaként a napi munka, vagy éppen a munka utáni beszélge270