Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2000-2001 - Acta Ethnologica Danubiana 2-3. (Dunaszerdahely-Komárom, 2001)

3. Fórum

értelmű átmenetet képez két életstílus között, s véleményem szerint jól modellezi azt a köztes állapotot, mely erre a korra, ebben és ehhez hasonló szituációkban jellemző volt.

A szomszédolás általános formája volt a (falusi) közösségen belüli kapcsolattarásnak, amit magukkal hoztak az új környezetbe is. A bérházban, ahol távolról sincs annyi munka, mint faluhelyen vagy családi házban, a hirtelen megnövekedett szabadidő egyik legáltalánosabb eltöltése lett az imént említett szomszédolás, jó idő esetén a ház előtti pádon történő varrogatással, horgolással egybekötött beszélgetés, férfiaknál kártyázás vagy sakkozás.

Bár kétségtelen, hogy az általam említett emberek csoportjának cselekedetei, vagy legalábbis azoknak a cselekedeteknek egy része a közösségszerveződés irányába mutatott, klasszikusnak minősíthető közösség nem alakulhatott ki több okból sem:

a) Hiányoztak a rokonsági rendszerek hálói, melyek a mi/ők oppozíció segítségével elhelyezik a közösségben az egyes kisközösségeket, rokonokat, s rendezték volna nagyobb egységekbe az elemi családokat. Esetünkben számolnunk kell azzal is, hogy e csoport tagjai többé-kevésbé szakítottak azzal a struktúrával, amelyben eleddig kiosztott szerepük volt, az utca közössége házaspárokból szerveződött. Olyan házaspárokból, akiknek gyerekeik születtek, majd miután a gyerekek felnőttek, megházasodtak, a csoportot alkotó háztartások ismét beszűkültek, mert arra nem volt lehetőség, hogy a fiatalok a szülőkkel maradjanak az ötven-hatvan négyzetméteres lakásokban.

b) Mivel mindannyian gyökértelenként kezdték új életüket az új lakóhelyen, nem voltak jelen a falusi társadalmakra jellemző alá- és fölérendelt szerepek, hiányoztak azok az individuumok, akik tapasztalataikkal, az átlagtól magasabb szintű ismereteikkel mintegy hallgatólagos beleegyezés mellett irányították volna az utca lakóit. De az igazat megvallva talán már senki nem is igényelte a vezéregyéniségek jelenlétét, s a kommunista társadalom sem tűrte ezeket meg, hisz a társadalom minden tagjáról “minden téren gondoskodott”. Ha valaki esetleg sokat okoskodott, annak már nem a közösségi erkölcsrendszer, hanem a szocialista társadalmi rend áthágásáért, felforgatásáért kellett felelnie! (Vannak a mi utcánknak is '68-as kárvallotjai!) A tekintélyes/kevésbé tekintélyes, elismert/kevésbé elismert beosztás hiánya következtében valamennyien azonos rajtvonalról indulhattak, s a rangsorolás a tágabb közösségben, a városban elfoglalt helyük és szerepük alapján helyezte be az utca közösségébe az embereket. (Ne feledjük, egy városka egyetlen utcájáról van szó, s az itt lakók millió és millió szállal kapcsolódtak a településhez azon túl, hogy öröklött és tanult ismereteik alapján, saját maguk által létrehozott rendszer segítségével élték mindennapjaikat.) Annak ellenére, hogy az utcában lakó ügyeskezű ezermestereket mindenki számon tartotta és velük javíttatták meg a gyerek biciklijét, s mindenki tisztelettel tekintett arra a fiatal rokkantnyugdíjasra is, akit angol és német nyelvtudása, valamint átlagon felüli sakktudása emelt ki a közösségből, ezeknek az embereknek már nem jutott olyan szerep, mint néhány évtizeddel korábban jutott volna faluhelyen.

c) Egy falu lakosságának nagyobb hányada földművelésből tartotta el magát és családját, s a maradék rész is ezekhez igazította életritmusát, a földművesek kiszolgálásából - vagy mint kereskedő, vagy mint hivatalnok, vagy mint cseléd - élt. Egyszerre keltek, egyszerre pihentek, azonos munkát azonos időben végeztek stb. Az itt összegyűltek azonban már különböző munkát végeztek. Volt, aki csak hétvégére jött haza, volt, aki három műszakban dolgozott, megint másoknak a hétvégeken is menniük kellett és az asszonyok nagy része is munkába állt. Még csak a gyerekek sem voltak otthon mindannyian egyszerre. Volt, aki magyar, s akadt, aki szlovák iskolába került. A kisebbeknek kevesebb órájuk volt, a nagyobbaknak több. Volt, akijárt napközibe és volt, aki nem. És még egy dolog: az egyik héten az egyik osztály ment délelőtt iskolába, a másik délután, és a következő héten fordítva.

267