Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2000-2001 - Acta Ethnologica Danubiana 2-3. (Dunaszerdahely-Komárom, 2001)

3. Fórum

Az említett faluban - Bejében - a fajtaváltást a szarvasmarha esetében nyilván meggyorsította az is, hogy itt Batta Sámuel körjegyző foglalkozott svájci szimentáli tenyésztésével, nemesítésével. Ugyanúgy nem lehetett minden hatás nélkül a bejei gazdákra az a szenzáció sem, hogy az 1929-ben a Csehszlovák Mezőgazdasági Minisztérium által kiírt 5000 koronás prémiumot, melyet a legtöbb tejet adó fejőstehén tenyésztőjének ajánlottak fel, nagy fölénynyél a Tornaiján birtokos Hámos család gazdaságában nevelt jószágok nyerték. Az eredmény értékét csak növelte, hogy Hámos telivér szimentáli fejőstehenei eredeti svájci tenyészállatok előtt kaptak két esetben is első díjat a prágai mezőgazdasági kiállításon. A Hámos-gazdaságot rendszeresen látogatták a bejei gazdák is, igy láthatták és elleshették a tartás módját, s ha a teljes technológiát nem is adaptálhatták, annak egyes részeit nagy valószínűség szerint beépítették munkamódszerükbe. Jól jellemzi a közfelfogás változását az a tény is, hogy azt a gazdát, aki még a negyvenes években is magyar szürke marhát tartott, kevélynek és maradinak, a célszerű változást büszkeségből elutasítónak tartották.

4.) Tán nem tűnik szerénytelenségnek, ha most egy olyan, konkrét időhöz és helyhez kapcsolható folyamatra hívom fel a figyelmet, amit jómagam gyerekként tapasztaltam meg, s a bevezetőben említett olvasmányom nyomán újrafogalmazódott bennem ez a korszak. A folyamat pedig a közösség önszerveződése egy új helyzetben a (már jócskán átalakult, de elemeiben még felismerhető) falusi értékrend alapján.

Jómagam a gömöri Tornaiján születtem 1962-ben. Születésem évét csak azért közlöm, mert mint látni fogjuk, ez esetben jelentős szerep jut az időpontnak. A település, ahol élek, az elmúlt századokban nem sokban különbözött a környék falvaitól, különösebb szerepet a korabeli környező városok (Sajógömör, Pelsőc, Putnok, Rimaszécs) mellett a történelem folyamán nem kapott. Majd a 19. század hetvenes éveiben épített vasútvonal növelte a település jelentőségét. Tornaijáról annyit kell tudni, hogy előnyös fekvése igazából csak a trianoni határmegvonás következtében domborodott ki. A térség egyik fontos vásárközpontja (Putnok) Magyarországon maradt, szerepét Tornaija vette át. A vidék jelentős kereskedelmi központjává fejlődött a község, melynek lakossága 1869-ben 875, 1900-ban 1793, 1930-ban 3469 fő. 1948 és 1961 között a lakosság száma 732-vel növekedett, majd az elkövetkező kilenc évben több mint ezerrel. Ez a két utolsó gyarapodási ráta azonban nem a természetes népességszaporulatot tükrözi.

1952-ben ezen a vidéken is megkezdődött a kollektivizálás. Az évtized végére a szövetkezetek struktúrája többé-kevésbé stabilizálódott. A kezdeti időszakban az egykori gazdák nem léphettek ki a szövetkezetekből, illetve a család egy tagjának ott kellett dolgoznia. Miután ezek a szorítások egy kissé lazultak, sokan ott hagyták a falut, s elköltöztek egy-egy városba, központi településre. Hogy ez nem volt spontán folyamat, s mindez az akkori hatalom elképzelései szerint alakult így, ma már tudjuk. Ezt segítette elő a Tornaiján is - egyébként 1961-ig járási székhely - beindult bérházak gyors építése. Az ötvenes évek legvégén épült fel a Május 1. utca, ahol téglából épített, kétszintes, négy-hat család részére készült házakat adtak át a leépítésre ítélt falvak lakói számára, illetve azok részére, akik itt találtak munkát. A kb. kétszáz méter hosszú utca két oldalán tizenegy ház áll, melyekben óvatos számítások mellett is mintegy kétszázötven ember lakott. Fontos megjegyezni, hogy ez gömöri viszonylatban akár egy falut is jelenthetne. Az új lakók, szinte kivétel nélkül fiatal házasok, a környék falvaiból költöztek ide. Néhány szlovák családtól eltekintve mind magyarok voltak. A szülők hozzávetőleg azonos korosztályból kerültek ki, így értelemszerűen a gyerekek is többé-kevésbé egy korosztályhoz tartoztak. Többen magukkal hozták a megözvegyült, egyedül maradt nagymamát, nagyapát. A beköltözések befejeztével, a környék elrendezésével új “közösség” kialakulása indult meg.

265