Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 1999 - Acta Ethnologica Danubiana 1. (Dunaszerdahely-Komárom, 2000)

Tanulmányok - Voigt Vilmos: Diákjaink farsangja

első díjat magunknak osztottuk, azért is maradt nálunk! Azóta eltűnt tanítványom, Szigeti László szakdolgozatának (a tradicionális kínai színházról - angol nyelven) egyik lapja hátára írva még ez is olvasható, kézírásommal:

„Egyetlen zárógondolat:

Ez egy olyan fejlődés, amin keresztül kell menni, kreativitással. Hallgatóink olyan szépen csinálták meg ezt, ahogy a nagykönyvben (J. W. von Goethe: Wilhelm Meisters theatralisische Sendung) meg van írva.

Örülünk, gratulálunk.”

„ Több mint egy évtizeddel később azt tehetem mindehhez hozzá, hogy azóta sem volt ilyen diákfarsangunk. Ennek okát könnyű lenne az egyes évfolyamok eltérő összetételében keresni, ám ennél mélyebb összefüggésekre is gyanakodhatunk. Változott a társadalom, a történelem, a tanári kar... Az utóbbi csak később.

Bár a fenti írás több mint másfél évtizeddel ezelőtt készült, mégis indokoltnak tartjuk közlését több okból is. Egyrészt azért, mert akkoriban a „ modern "folklórra vonatkozó leírásokat nemhogy Magyarországon, de még Európa nyugati felén sem publikálták. Az akkor megelevenedő folklórkutatásban a történeti, összehasonlító szempontok érvényesültek, és új meg új, korábban nem engedélyezett kutatási témákra vonatkoztak (amely a népi vallásosságtól a magánfilmek, majd magánvideók elkészítéséig sok mindenre kiterjedt). E korszak legfontosabb témája a hagyományos folklór továbbélése, megújulása, a nemzeti kultúra érdekében való felhasználása volt. És, ezzel egyszerre, valahogy kevesebb figyelmet fordítottunk arra, hogy szinte váratlan helyszíneken is új, a folklórtól szinte megkülönböztethetetlen jelenségek bukkantak (és máig bukkannak) fel. Akkor azonban még fel sem vetődött, hogy a néprajz szakos egyetemi hallgatók (köztük a többség akkor meg éppen folklórérdeklődésű volt) viselkedése is vizsgálható néprajzi módszerekkel. Szlovák folkloristák foglalkoztak ugyan már igazán újszerű jelenségekkel (pl. az erotikus utalásokat kihegyező esküvői táviratokkal), valamivel később a lengyel folkloristák összegyűjtötték az akkor modem iskolai folklór adatait. Mindamellett azonban gyakorlatilag járatlan utatjár be dolgozatával a szerző. Másrészt pedig a változásvizsgálatok (a jelenkutatás) az Etnológiai Központ kutatási prioritásai között-sok minden más mellett-szintén szerepelnek. Voigt Vilmos dolgozata akár mintául is szolgálhat ahhoz, hogyan szemléljük a mai, folklór jellegű jelenségeket.

(A szerk. megjegyzése)

Študentské fašiangy

(Súhrn)

Autor, ktorý je profesorom folkloristiky, približuje a analyzuje ako jeden z priamych účastníkov fašiangovú slávnosť študentov Katedry národopisu budapeštianskej univerzity v roku 1983. Táto práca bola napísaná ešte v roku 1983. Považovali sme za dôležité zverejniť ju aj preto, lebo vtedy (ba aj dnes!) reprezentuje modemé stanoviská a výskumné postupy, ktoré boli v čase vzniku štúdie ojedinelé a dodnes predstavujú istú vzácnosť. Ide o to, že aj správanie univerzitných poslucháčov na odbore národopis (väčšina z nich sa ešte vtedy zaujímala o folklór) je možné skúmať národopisnými metódami. Pre výskum súčasnosti, ktorý patri medzi bádateľské priority Etnologického centra, možno túto prácu považovať hoci aj za vzorovú.

(Preložila: Katarína Platznerová)

75