Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 1999 - Acta Ethnologica Danubiana 1. (Dunaszerdahely-Komárom, 2000)
Tanulmányok - Vareka, Josef: Az Osztrák Monarchia "néprajzi" térképe 1856-ból és Csehország lakosságának mai etnikai alapú önmeghatározása
Az Osztrák Monarchia „néprajzi” térképe 1856-ból és Csehország lakosságának mai etnikai alapú önmeghatározása (Összefoglalás) Az Osztrák Monarchia néprajzi térképe Karl Freiherr von Czoemig háromkötetes munkájának (Ethnographie der Oesterreichischen Monarchie. Wien, 1856-1857) mellékleteként látott napvilágot. A szóban forgó munka és a mellékelt térkép megjelölése egyaránt „néprajzi”, ám ezt nem etnológiai vagy nyelvészeti értelemben kell érteni, hanem a kor szóhasználatának megfelelően a szerző az ország nemzetiségi összetételével foglalkozik, és az 1851-es népszámlálás adatait dolgozza fel. Jelen tanulmány szerzője Czoemig térképének Csehországra vonatkozó tanulságait elemzi, majd a 19. századi adatokat összeveti az 1991-es népszámlálás eredményeivel. Megállapítja, hogy Csehország lakosságának nemzetiségi összetételében drámai változások következtek be. Az összlakosság száma a duplájára emelkedett, miközben az új összeírás nem mutatja ki a zsidókat, s az egykor több mint egymillió főt számláló szudétanémetek száma ötvenezer alá esett. A múlt században még kimutatható horvátok mára beolvadtak. Továbbra is van lengyel nemzetiség, s új nemzeti kisebbségként jelent meg a statisztikában a magyar, a szlovák, a ruszin, az ukrán, az orosz és a cigány. A cseh nemzet az 1991-es statisztikában viszont már „cseh”, „morva” és „sziléziai” nemzetiségre oszlik (a magukat az utóbbi két nemzetiség tagjainak vallóak részaránya az összlakosság 13,6%-a). A továbbiakban a szerző rámutat arra, hogy a morva és a sziléziai nemzetiség fikció, hiszen sem nyelvi, sem kulturális határ nem mutatható ki a morva, a cseh és a sziléziai országrészek között. (Fordította: Liszka József) „Etnografická,, mapa Rakúskej monarchie z roku 1856 a súčasná sebaidentifikácia obyvateľov Českej republiky podľa národností (Súhrn) „Etnografická” mapa Rakúskej monarchie bola publikovaná ako príloha trojzväzkovej práce (Ethnographie der Oesterreichischen Monarchie. Wien, 1856-57) Karla Freiherra von Czoemiga. Samotná práca a priložená mapa sú tiež označené ako „etnografické”, ale toto označenie nemožno chápať v zmysle etnologickom alebo jazykovednom. V zmysle používania odbornej terminológie tej doby sa autor zaoberá národnostným zložením obyvateľov krajiny a spracováva údaje sčítania ľudu z roku 1851. Autor prezentovanej štúdie analyzuje výsledky a ponaučenia mapy Czoemiga vzťahujúce sa na české územie. Údaje z 19. storočia nakoniec porovnáva s výsledkami sčítania ľudu z roku 1991. Konštatuje, že v národnostnom zložení obyvateľstva Českej republiky došlo k dramatickým zmenám. Celkový počet obyvateľstva vzrástol na dvojnásobok, pričom nové sčítame nevykazuje Židov, a počet sudetských Nemcov, ktorých bolo viac ako milión, klesol pod 50 tisíc. Chorváti, ktorých ešte v minulom storočí evidovali, v súčasnosti asimilovali. Naďalej existuje jtoľská národnosť, a ako nové národnostné menšiny sa objavili v štatistike maďarská, slovenská, rusínska, ukrajinská, ruská a rómska národnosť. V štatistike z roku 1991 sa však český národ delí na českú, moravskú a sliezskú národnosť (príslušníci posledných dvoch národností tvoria 13,6% celkového počtu obyvateľstva). Ďalej autor poukazuje na to, že existencia moravskej a sliezskej národnosti je fiktívna, veď v rámci moravskej, českej a sliezskej časti krajiny nie je možné utvoriť ani jazykové, ani kultúrne hranice. (Preklad: Izabella Danter) 54
