Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 1999 - Acta Ethnologica Danubiana 1. (Dunaszerdahely-Komárom, 2000)
Tanulmányok - Botík, Ján: A szlovákiai horvátor etnokulturális fejlődése
tej gazdálkodásáról, de vannak közöttük közép- és nyugat-európai utazások során készült írások is. Ugyancsak feldolgozásra várnak a Horvátjárfalun és Dunacsúnon található horvát nyelvű sírkőfeliratok is. A szlovákiai horvát etnikum eddigi kutatásának eredményeit a történészek, nyelvészek, néprajzkutatók több monográfiában, tanulmányban foglalták össze. Sokan megpróbáltak válaszolni arra a kérdésre is, hogy a horvátok kulturális örökségében az eredeti kulturális és etnikai sajátosságokból mi maradt meg, illetve mi tűnt el (Václavik 1933, 290; Vážny 1934, 518; Beňušková 1996, 42; Kalesný 1996,46). Ezekből kiderült, hogy a horvátok kulturális hagyományai - lakóházaik, öltözködésük, étkezési szokásaik, mezőgazdasági szerszámaik, szokásaik, táncaik, zeneszerszámaik stb. - a szlovák kultúrával összehasonlítva inkább hasonlóságot, mint eltérést mutatnak. Ez arra utal, hogy miután a horvát népcsoport letelepedett a mai Szlovákia területén, alkalmazkodott az új haza eltérő nyelvi közegéhez, valamint természeti, gazdasági és kulturális feltételeihez. A megváltozott körülmények hosszú távú hatására változások álltak be az új lakók anyagi, szociális és szellemi életében. Más etnikumok kulturális hatására a szlovákiai horvátok kultúrájába beszivárogtak a többségi etnikum kulturális elemei. A horvátok életében tehát megfigyelhetők azok a jelek, melyek egy etnikum beolvadását, kulturális kiegyenlítődését jellemzik azzal a társadalommal, amelynek területén megtelepedett. Megállapíthatjuk, hogy a szlovákiai horvát népcsoport fejlődése során végigjárta az asszimilációhoz vezető utat. Ebből következik, hogy a szlovákiai horvátok kultúrája szinkretikus jellegű, háromfajta eredetű elemek keverednek benne (Botík 1995, 438): • az anyanemzettől hozott kulturális megnyilvánulások; • az új haza körülményeihez alkalmazkodó kulturális megnyilvánulások; • a horvátokat körülvevő szlovák (helyenként magyar, illetve német) etnikumtól átvett kulturális megnyilvánulások, amelyekkel a horvát telepesek összekötötték életüket. Nem áll szándékunkban ezen igényes problémakörök aprólékos elemzésébe bocsátkozni, mégis megkíséreljük felhívni a figyelmet azokra a jelenségekre, melyek a horvát származás és a horvát kulturális sajátosság jegyeit viselik, s megfigyelhetők a szlovákiai horvátok kultúrájában is. Václav Vážny nyelvész aprólékos kutatásai során arra a következtetésre jutott, hogy „az óhazából hozott szellemi kultúra elemei közül a horvát nyelv a legjelentősebb megnyilvánulása a horvátok sajátos életvitelének; leghosszabb ideig s leginkább a nyelv állt ellen a környezet nivelláló hatásának” (Vážny 1934, 518). A másik elem, amely folyamatosan fennmaradt és megőrizte a horvát kultúra sajátos elemeit, a szlovákiai horvátok népdalai voltak. Jadranka Važanová-Horáková zenefolklorista a Dévényújfalun, Pozsonyhidegkúton, Horvátgurabon, Horvátjárfalun és Dunacsúnon összegyűjtött dalokat eredetük szerint több csoportba osztotta: • az óhazából hozott eredeti dalok s azok változatai; • új dalok, melyek az eredeti horvát stílusnak és az új környezet zenekultúrájának ötvözetéből születtek; • azok a dalok, melyek a horvát szöveg idegen dallamokra történő alkalmazásával jöttek létre - leginkább a szlovák dallamokról van szó; • szlovák, ill. erdőháti népdalok; • népi, félnépi, illetve népivé vált dalok, melyek a 20. század folyamán szivárogtak be Horvátországból (Važanová-Horáková 1996, 98). A szlovákiai horvátok dalkultúrájának elemzéséből kitűnt, hogy az a zenei és a stílusjegyek szempontjából nem különbözik a nyugat-szlovákiai, illetve erdőháti zenei dialektustól - ennek inkább szerves része. Egyes horvát falvakban viszont egyedi képződmények lelhetők fel, amelyek olyan archaikus zenei felépítéssel rendelkeznek, amilyen nem található a nyugat-szlovákiai dalgyűjteményben. Vonatkozik ez elsősorban néhány karácsonyi (bozit’ne) dalra, melyek hangsúlyozzák Mária személyét és a Gyermekkel való törődését - pračista je divica Marija sinka 20
