Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 1999 - Acta Ethnologica Danubiana 1. (Dunaszerdahely-Komárom, 2000)
Tanulmányok - Botík, Ján: A szlovákiai horvátor etnokulturális fejlődése
rodila, položila na jaslice, tak mu spivala. Az archaikus szertartási dalok közé tartozik a Pozdravleni budi, o, svjati Mikule című dal, mely abból az időből származik, amikor a horvátok a mai Szlovákia területére érkeztek. Ezt a dalt a horvátjárfalui asszonyok a horvát karácsonyi misén éneklik. A szlovákiai horvátok jellegzetes dalai közé sorolhatunk néhány esküvői (pirovne) dalt is. Ide tartoznak az epikus dalok, amelyekben elbeszélő és balladamotívumok is szerepelnek — ilyen a Markóról szóló dal, aki eladta feleségét a töröknek; dal a bűnös emberről, aki hetvenhét évig vezekelt bűneiért; párbeszédes dal Pauerról és Fratrról; az Ivóról szóló dal, aki három tündérrel találkozott (Važanová-Horáková 1996,98-100). Az említett dalok mindegyikében megtalálhatók a délszláv népművészet hagyományos elemei. A szakemberek erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy az etnikai jellegzetesség nyomait az anyagi (materiális) kultúra terén is feltárják - ebben az esetben azonban negatív eredmények születtek (Václavik 1925,407). Kivételt képez Alexander Húščava munkája, aki a lamacsi népviseletről a következőket írja: „Legkésőbb a 19. század első felétől az erdőháti népviselet jegyeit hordozza. Azelőtt a lamacsi népviselet számos horvát elemet tartalmazott - ezt bizonyítja például a fejfedő -šubica - leírása is. A šubica egy szőrmével körülszegett sapka volt, amely a kozákok fejfedőjére hasonlított, a teteje piros vászonból készült.” (Húšcava 1948, 68). A közelmúltban folytatott kutatásaink során hasonló esetre bukkantunk, amikor is megtekinthettük egy, a Jankovic családból származó nő arcképét. A képet I. Erlinger pozsonyi festő készítette 1843-ban. A festmény egyedülálló s ezért nagyon értékes ikonográfiái bizonyíték arra, hogyan öltöztek a horvát asszonyok az említett korban. A kép segítségével megállapíthatók az archaikus öltözködés jegyei - konkrétan apodvika nevű fejdísz, amely a regionális, rendi és etnikai hovatartozást bizonyítja. Manapság a szlovákiai horvát nemzetiség bizonyos aktivizálódását tapasztaljuk. Dévényújfalun, Horvátgurabon, Horvátj árfalun és Dunacsúnon létrejöttek a horvátok helyi szervezetei, amelyeket 1990-ben a Szlovákiai Horvát Kulturális Szövetség tömörítette egybe. Azóta megtartották a Szlovákiai Horvátok Negyedik Kongresszusát, és Dévényújfalun évente megszervezik a Horvát Kultúra Fesztiválját. Ezen rendezvények keretében tudományos konferenciákat, a szlovákiai horvátok hagyományos és jelenkori kultúráját bemutató kiállításokat is rendeznek. Dévényújfalun horvát nyelven jelenik meg a Novoselski glas, Horvátj árfalun pedig a Magazin című újság. Megjelent több, a szlovákiai horvátok történetéről, nyelvéről és hagyományairól szóló kiadvány. Elkészült egy dokumentumfilm is a szlovákiai horvátok jelenlegi életéről Évszázadok után újra virágzunk címmel. Az említett négy községben népi együttesek is működnek, s ezek is hozzájárulnak a szlovákiai horvátok kultúrájának újjáélesztéséhez. Legújabban a Szlovákiai Horvát Kulturális Szövetség és a Szlovák Nemzeti Múzeum kezdeményezésére kialakulóban van a Szlovákiai Horvát Kultúra Dokumentációs Központja, amelyből belátható időn belül létrehozzák a Horvát Kultúra Múzeumát, melynek székhelye Dévényújfalun lesz. Ezáltal új lehetőségek nyílnak arra, hogy az eddiginél jobban megismerjük a szlovákiai horvátok történelmi és nemzeti kulturális fejlődését. 21
