Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 1999 - Acta Ethnologica Danubiana 1. (Dunaszerdahely-Komárom, 2000)

Krónika

Szlovákiai magyar néprajzi bibliográfia (1987-1989). Összeállította L. Juhász Ilona. Dunaszerdahely, Lilim Aurum, 1988,144 p. /Miscellanea Bibliothecae Hungaricae, U

Megszoktuk már, hogy a felvidéki magyar néprajzi kutatások eredményeiről nagyszerű bibliográfiákat kapunk kézhez. Sorukban az első Liszka József: A szlovákiai magyar nemzetiség etnográfiai és folklorisztikai bibliográfiája (A 19. század elejétől 1986 végéig) című, Pozsonyban 1988-ban megjelent munkája volt, melyet Fülöp Laura az 1991-es, majd L. Juhász Ilona az 1992-es év felvidéki magyar néprajzi cikk-, tanulmány és könyvtermését bemutató bibliográfiája követett. Ráadásul Liszka József 1995-ben Komáromban megjelentette A szlovákiai Kisalföld néprajzának válogatott bibliográfiáját is. Utóbbi három könyvészeti összeállítás magyar, szlovák és német nyelvű bevezetővel, mutatókkal jelent meg. Ha azt is tudjuk, hogy Liszka József ebben az időszakban Münchenben és Marburgban Humboldt-ösztöndíjas volt, számos német egyetemet meglátogatott, nemzetközi konferenciákon vett részt, így általa a bibliográfiák bekerültek a közép-európai néprajztudomány vérkeringésébe, akkor nyugodtan állíthatjuk: e bibliográfiák révén az európai etnológia számos képviselője értesülhetett a felvidéki magyar néprajzi kutatások eredményeiről, témáiról, helyszíneiről, műhelyeiről. L. Juhász Ilona legújabb, itt bemutatásra kerülő bibliográfiája időben az 1987-1988-as év néprajzi publikációinak feldolgozásával folytatja Liszka József első könyvészeti munkáját. A bibliográfia L. Juhász Ilona rövid magyar, szlovák és német nyelvű előszava után 655 tételt tartalmaz, melyet tárgymutató, helységnévmutató és a feldolgozott periodikák jegyzéke követ. Örömünkre szolgál, hogy e két évben a felvidéki magyarság néprajzáról 655 cikk, tanulmány és könyv jelenhetett meg. Összehasonlításul megemlítem, hogy A magyar néprajztudomány bibliográfiája 1987-ből 1076, 1988-ból 911 tételt közölt. Ez tartalmazza az anyaország, valamint a Felvidék, Kárpátalja, Erdély, Délvidék és Burgenland magyarságára, valamennyi nemzetiségi csoportjára, a magyar kutatók európai és Európán kívüli népekre vonatkozó publikációit. így a felvidéki magyarságra vonatkoztatható 655 tétel az arányokat tekintve is előkelő helyet biztosít a szlovákiai magyar kutatások számára.

Nem véletlen e magas szám, hiszen ez a két év még javában az 1970-es, 80-as évek néprajzi forradalmának időszakához tartozott, amikor szinte nem jelenhetett meg újság, folyóirat néprajzi írás nélkül. A bibliográfia is azt bizonyítja, hogy ezekben az években a felvidéki magyar néprajztudomány iránt is nagy volt a társadalmi érdeklődés. A tárgymutató szerint a neofolklorizmus (167 tétel), a néptánc, a népzene, népművészet, néprajzi kiállítások témaköréből jelent meg a legtöbb publikáció. Számos Pozsonyban kiadott patinás szlovákiai magyar folyóirat, hetilap, napilap (Irodalmi Szemle, Hét, Nő, Szabad Földműves, Népművelés, Tábortűz, Új Szó), de a vidéki újságok (Csallóköz, Győzelmes Út, Heti Hírlap, Garamvölgye, Haladás, Gömöri Hajnal, Gömöri Szó, Csermosnya, Zempléni Szó) rendszeresen helyet biztosítottak a néprajzi cikkeknek. Örvendetes, hogy e lapok mögött egy-egy néprajzos szerző, önkéntes néprajzi gyűjtő, sőt néhány helyen (pl. Dunaszerdahely, Galánta, Érsekújvár, Komárom, Ipolyság, Fülek, Losonc, Rimaszombat, Rozsnyó, Nagykapos, Királyhelmec) egy kis magyar néprajzi központ - a Csemadok néprajzi szakcsoportja, járási múzeum - állt. A néprajzi témák iránti érdeklődést jelzik a Hétben a „Gyökér hozta fáját...”, valamint a „Hej, halászok, halászok...”, a Tábortűzben „Asztaltól felkelvén táncolni kezdette.. a nagykürtösi Haladásban „Mikszáth néprajza és annak utóélete”, a Zempléni Szóban „Kasos méhészet az Ung vidékén” címmel megjelent cikksorozatok, amelyeket szlovákiai magyar kollégáink írtak. Jelentőségüket bizonyítja, hogy egy korábbi, a Tábortűzben napvilágot látott sorozat alapozta meg Liszka József Ágasba gas fa című könyvét, amely eddig három kiadást ért meg. A szlovákiai magyarság néprajzi kulturális örökségének feltárására, bemutatására irányuló törekvéseket a bibliográfiában tanulmányok és könyvek sora jelzi. E munka az 1970-es években a kutatók egyéni kezdeményezéseként indult, majd az 1980-as évek közepétől egyes intézmények, múzeumok - Magyar Néprajzi Társaság, Magyar Tudományos Akadémia, Csemadok - is támogatták. Az intenzív, tartalmas szakmai kapcsolatok éveinek nevezhetjük ezt az időszakot. A Ceauçescu-rendszer, a falurombolás idején az erdélyi kollégák alig jöhettek Magyarországra. Viszont rendszeresen részt vettek néprajzi rendezvényeinken a szlovák és a szlovákiai magyar néprajzkutatók. A bibliográfia is feldolgozza a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutató Csoportja által Budapesten 1986-ban rendezett, majd 1987-ben a Folklór és tradíció kiadványsorozat IV. kötetében megjelent/I hagyományos kultúra a szocialista társadalomban című szlovák-magyar bilaterális konferencia előadásait. A rendezvény címe ma már időszerűtlen, de napjainkban is figyelemre méltóak a szlovák és magyar, köztük a magyarországi szlovák és a szlovákiai magyar néprajzkutatók által elemzett témák, a felvetett kérdések, a kutatásban elért eredmények. Tiszteletre és követésre méltó a kötetben az a szemlélet és törekvés, amely mindkét nép kulturális örökségének megmentésére, kölcsönös megbecsülésére irányul.

146