Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 1999 - Acta Ethnologica Danubiana 1. (Dunaszerdahely-Komárom, 2000)
Szemle
fényképekkel, a kiállított tárgyaknak, a kiállítás részleteinek a fotóival. Az ízléses kiadvány ajánlásában olvashatjuk: „A rendezők szakmai szempontból újszerűén konfrontálták a vallási élet két nagy területét. A templomi, egyházi kultusz tárgyait didaktikusán állították szembe a mindennapok világával, a lakóházakban, a határban vagy a különböző munkaalkalmak kapcsán gyakorolt profán vallásossággal, illetve az annak megnyilvánulásait tükröző tárgyakkal” (5. p.). A népi vallási élet változatos formáinak kialakulására a múltban elsősorban a római katolikus vallás adta a legnagyobb lehetőségeket. Épp az a vallás, amely a szerzők által kutatott területen máig a legelterjedtebb. A munka bevezető fejezetében rövid értékelést találunk az eddig megjelent idevonatkozó jelentősebb szakirodalomról. A palócság néprajzával foglalkozó irodalomban gyakran találunk közvetlen, ill. közvetett utalásokat a népi vallásosság jellemző vonásaira. A téma gyakorlati megnyilvánulásaival és az ebből levonható elméleti kérdésekkel^ palóc népi vallásosság főbb jellemzői című terjedelmes fejezet foglalkozik. A szerzők itt nagyobbrészt többéves néprajzi gyűjtőmunkájuk eredményeire támaszkodnak, alátámasztva ezeket a szakirodalomban eddig megjelent adatokkal. Kutatási területük átnyúlik a mai Magyarország határain túl Szlovákia déli területeire is, ahonnan bőven közölnek adatokat. A népi vallásosság tárgykörén belül természetesen azokat a domináns összetevőket vizsgálják és mutatják be, amelyek tartalmukat tekintve joggal találták meg helyüket a kiállításon is. Az itt bemutatott tárgyak egyik része „a túlvilág és az isteni jelenlét közvetlen megtapasztalásának” eszköze, másik részét pedig azok a tárgyak alkotják, amelyekhez „szakrális szemlélet” kapcsolódik. Az első csoportba a templom világának tárgyai (szent szobrok, kegytárgyak, szentelmények stb.) tartoznak, a másik csoportba pedig azok a hétköznapi tárgyak kerültek, amelyek szakralitással bírhatnak olyan komponensek hatására, mint az idő, a tér, a hely stb. A kiállítás témája tehát két nagy csoportra oszlott. Az első a templom világát, a másik pedig a mindennapok vallásosságát mutatta be korszakokra bontva, jellemezve az elmúlt évszázadok és évtizedek folyamán bekövetkezett változásokat is. A templom a mennyei világgal való kapcsolattartás központi színhelye, de egyben a „templom szakrális világa a helyi társadalom legfontosabb közösségi színtere is” (64. p.). A templom alapításához fűződő népi elbeszélések égi megnyilatkozások, csodás jelenések eredménye. A népi hiedelemvilágban gyakran találkozunk olyan jelenségekkel, amelyekben a templom varázscselekmények, mágikus jelentőségű eljárások színhelye is lehet. Az évközi szokások sorában előkelő helyet foglal el a templombúcsú ünnepe. A templom patrónusának tisztelete nagy történelmi múltra mutat, és szervesen kapcsolódik a „népszerű” szentek kultuszához. A palóc vallásosság alakításában a történelem folyamán fontos szerepet töltöttek be a szerzetesrendek, mint pl. a premontrei rend, a bencések, ciszterciek, a pálosok, a ferencesek és a hódoltsági katolikus élet jellegzetes paraszti intézménye, a licentiátus, valamint a falusi közösségek szent emberei. „A cisztercita egyházakat nagyobbrészt a Boldogságos Szűz tiszteletére emelték, és a szerzet sokat tett a Szűzanya tiszteletének terjesztésében” (79. p.). A Ferenc-rendiek működésének hatására megélénkült a búcsújárás szokása a régió híres zarándokhelyeire. A ferencesek hatása általában kiemelkedő volt a vallási élet elmélyülésére, hiszen „rendházai országos viszonylatban is itt alkották a legsűrűbb hálózatot” (80. p.). Az ő hatásukra lett a térség egyik legkedveltebb szentje Páduai Szent Antal, s Árpád-házi Szent Erzsébet kultuszát is a ferencesek terjesztették. Szent Ferenc nyomán e rendnek nagy szerepe volt abban, hogy „a népi vallásosság kiemelkedő jegyévé vált Krisztus szenvedéstörténete és az Oltáriszentség kultusza” (87. p.). A reformációt és a török hódoltságot követő időszakban a katolicizmus megerősítése érdekében a ferencesek mellett a jezsuiták fejtették ki a legnagyobb munkát. A jezsuita pasztoráció hatására terjedt el Szent István kultusza, ők szorgalmazták többek között a missziós megmozdulásokat is. Nagyrészt az ő munkájuk eredményeként vált Nepomuki Szent János az egyik legnépszerűbb szentté, akinek a szobra a legtöbb nagyobb településen megtalálható. A palócföldi egyházak Mária-tisztelete leggyakrabban abban nyilvánul meg, hogy életének fontos állomásai alapján Szűz Mária az egyes települések, templomok oltalmazójaként szerepel. A népi vallási élet pedig párhuzamot teremt a paraszti élet fontos fordulói és a „Boldogasszony” életének fordulói között. A palóc vallási lelkűiét megnyilvánulásaként tartjuk számon azt a szokást, amely Mária eljegyzése, menyegzője (január 23.) emlékére maradt fenn a nép körében. A Palócföldön többnyire Mária életfordulóihoz kapcsolódnak a máig eleven búcsújárások is. A Mária-tisztelet mellett erős még e vidéken a Szentháromság, a Szent Kereszt kultusza és az Oltáriszentség tisztelete. A könyv második részét olvasva megelevenedik szemünk előtt a kiállítás egy-egy részlete. Az emberi élet mindennapjaihoz kötődő tárgyak vallási vonatkozásai szembetünőek. A paraszti használati tárgyak emellett természetesen „magukban foglalják a történeti fejlődés számos rétegét, a mágia és az ősi szellemhit 122
