Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1922. (41. évfolyam 1-52. szám)
1922-12-21 / 51. szám
532. oldal SOMOGY VARMEGYE HIVATALOS LAPJA 51. szám Hivatalos másolat a 29.371/1922. alispáni számhoz. 229.295/XII. fő. 1922. számú körrendelet a Dél-Amerikába kivándorolni szándékozók óvása tárgyában. Valamennyi törvényhatóság első tisztviselőjének. Az Észak-Amerikai Egyesült Államoknak a bevándorlást korlátozó politikája folytán a kivándorlásra felkészülök jórésze legújabban más országok felé fordul s rohamosan növekszik azok száma, akik a Dél-Amerikai államokban akarják boldogulásukat keresni. Ezt a folyamatot azután erősen támogatják egyes egyének, akik hangzatos jelszavak alatt a szomszéd államoknak Magyarországtól elcsatolt részeiben kivándorlási propagandát űznek. Közfudomás szerint az európai bevándorlók számára leginkább tekintetbe jövő dél-amerikai államok mindegyikének meg van a sajátos terméke, amelynek gazdagságát és gyarapodását köszöni. Brazília főcikke a kávé és kaucsuk, Argentínáé és Uruguay-é a marhaállomány, Chile pedig salétrommal kereskedett. A világháború utókövetkezményei, a valutakülönbözetek s a forgalmi eszközök óriási megdrágulása ezen cikkek export- képességéi vagy tönkretette, vagy erősen elnyomta, minek folytán elég sajnálatosan ezen országokban is nagy gazdasági pangás és munkátlanság uralkodik. Mindez azonban sok honpolgárunkat nem tartja vissza attól, hogy az odavándorlás szándékával foglalkozzék, sőt igen szomorú, hogy dacára az ismételt óvásoknak, többen elhagyták az országot, hogy a fent említett országok valamelyikébe elvándoroljanak. Rio de Janeiróból veszem most a következő helyzetjelentést : „Nap-nap után érkeznek Magyarországból bevándorlók. Miután elhelyezésük csaknem lehetetlen s igy hónapokon át legtöbbjük nem tud álláshoz jutni, a legnagyobb nélkülözés vár reájuk. A világkiállítási munkálatoknál mintegy 200 magyar volt alkalmazva és miután ott az építkezések befejeződtek, legtöbbje jelenleg állás nélkül van. Legtöbben avval az erős elhatározással jönnek ki, hogy itt bármilyen nehéz testi munkát is elvégeznek. Ha nem is kellene megküzdeni az éghajlatváltozás-okozta le- gyengüléssel, és a fáradtság csaknem állandó érzetével, akkor is erős vetélytársat jelent minden érkező munkásnak a bennszülöttek olcsó munkaereje. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy intelligens pályán működő ember, ha itt testi munkát kell végeznie, ha ebben nem megy tönkre, csakhamar visszakivánkozik hazájába, mert keresetéből ha esetleg éppen csak megél, de semmit sem tud megtakarítani. Főként áll ez az egyetemi diplomával biró intelligenciára, melyet az utóbbi két esztendőben valósággal ontott Európa s igy máris aggasztó tultengés mutatkozik. Ipari szakmunkás is mind nehezebben tud elhelyezkedni, legfeljebb a földművesek kapnak némi munkát.“ A most közölt helyzetjelentés legutolsó bekezdéséhez egy különleges megjegyzést kívánnék fűzni. Braziliában a kávétermelés, minthogy Európa számos állama nem vásárlóképes, túltermelés folytán erős válságba került, aminek következtében a kávéültetvényesek kénytelenek olcsóbb munkaerők után nézni s egyes államok, igy főleg Sau- Pauló állam igen nagy erőfeszítést fejt ki, hogy bevándorlókat nyerjen. Ennek a mozgalomnak eredménye, hogy az elmuit két évben több közép-európai államból néhány ezer család ingyen szállítás mellett Braziliába vándorolt. Ennek tulajdonítható továbbá, hogy Olaszország az elmúlt évben, bár éppen Sau-Pauló államban évekkel ezelőtt a kávéültetvényeken kivándorlóit illetőleg rendkívül szomorú tapasztalatokat szerzett, Brazíliával egy kivándorlókat védő egyezményt kötött. Az egyezmény dacára a bánásmód és az ellátás az ültetvényeken olyan volt, hogy igen tekintélyes olasz körök és egyének állást foglaltak a kivándorlásnak odairányitása ellen.
