Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1922. (41. évfolyam 1-52. szám)
1922-12-21 / 51. szám
51. szám SOMOGY VARMEGYE HIVATALOS LAPJA 533. oldal Egyáltalában mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy ezen államokban a bevándorlók közül azoknak jövetelére helyeznek fősulyt s azokat részesítik előnyben, akik a mezőgazdaságnak s különösen a kávéültetvényeseknek az olcsó termelését előmozdítani képesek. Ezért adnak előnyt azoknak a bevándorlóknak, akiknek sok gyermekük és számos családtagjuk van, mert ezeknek mindnyájuknak dolgozniok kell, hogy a család megélhessen. S ezért van azután az, hogy a bevándorlókat, ha letelepítésüket az ügynökök még oly csábosán Írják és hirdetik, elsősorban nem saját telepekre, földjükre telepitik, hanem a kávéültetvényekre kényszerítik s csak ha vagy két évet dolgoztak ott, engedik esetleg önálló gazdasági telepekre. Az ingyenes földosztás különben jelenleg mindenhol szünetel s egy kávéfazendán egyáltalán nem lehet annyit megkeresni, hogy abból valaki földet vásárolhasson. Felhívom ennélfogva Alispán (Polgármester) urat, hogy a kivándorlásra felkészülőket a Dél-Amerikába való kivándorlástól legnyomatékosabban, esetleg hírlapi közlések utján is óvja s ha tudomására jutna, hogy a törvényhatóság területén ügynökök idevonatkozó agítációt folytatnak, ellenük a legeréíyesebben azonnal intézkedjék s mindent elkövessen, hogy a kivándorlásról szóló 1909 : II. te. teljes szigora alkalmazást nyerjen. Budapest, 1922. évi november hó 23-án. Rakovszky. 29.371/1922. szám. Valamennyi főszolgabíró úrral, kaposvári m. kir. államrendőrkapitánysággal és valamennyi községi elöljárósággal tudomás és megfelelő eljárás végett közlöm. Kaposvár, 1922. december 16. Tallián, alispán. Hivatalos másolat a 30.030/1922. alispáni számhoz. 239.600/1922. IX. S3. M. számú körrendelet az italmérési engedélyek elnyeréséhez megkívántaié erkölcsi és megbízhatósági bizonyítványok kiállítása tárgyában. Valamennyi vármegyei törvényhatóság első tisztviselőjének. Az állami italmérési jövedékről szóló 1921. évi te. végrehajtása tárgyában 1921. évi november hó 8-án 94.453. szám alatt kiadott itteni rendelet (B. K. 1921. évf. 2127. 1.) 14. g-a értelmében az italmérés és italelárusitási engedélyek elnyeréséhez megkívánt erkölcsi és megbizhaiósági bizonyítványokat csakis az illetékes rendőrhatóságok — tehát a m. kir. államrendőrség kapitányságai és a járási főszolgabírók — jogosultak kiadni. Amennyiben pedig ezen erkölcsi és megbizhatósági bizonyítványt a községi elöljáróságok állítanák ki, azok az illetékes járási főszolgabírónak az abban foglalt adatok valódiságát igazoló záradékolásával látandók el. Azt tapasztaltam azonban, hogy a községi elöljáróságok által kiállított bizonyítványok általában anélkül adattak ki a feleknek, hogy az abban foglalt adatok valódisága a járási főszolgabíró által igazoltatnék. Több esetben az is előfordult, hogy a járási főszolgabíró által az előzetes eljárás folyamán előterjesztett adatokkal és véleménnyel szemben a községi elöljáróságok által kiadott bizonyítványokban merőben ellentmondó tények lettek igazolva. Ezen visszásság megszüntetése végett elrendelem, hogy a községi elöljáróságok jövőre az italmérési és italelárusitási engedélyek elnyerésére szolgáló erkölcsi és megbizhatósági bizonyítványokat csakis indokolt és elkerülhetetlen szükség esetében adjanak ki, megjelölésével annak, hagy ezen bizonyítvány italmérési engedély elnyerése eéljából kéretett. A kivételes esetekben kiadható bizonyitványokat a községi elöljáró
