Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1915. (34. évfolyam 1-55. szám)
1915-08-19 / 34. szám
477. Somogyvármegye Hivatalos Lapja 34. sz. olyan sárgás-barna szinü, mint akár valami megsárgult, megfakult, fájától elvált száraz falevél. Ez a későn röpködő pille a téli nagy araszoló-pílle (Hibernia defoliaria Cl.) hímje. — De ezen kései lepkerajzásnak még nincs vége ezzel. Később, mikor az időjárás november végén, decemberben csikorgós hidegre fordult, még akkor is akad rajzó, röpdösö pille. Ez azonban szárnya szinével már nem annyira a fa száraz levelét, hanem inkább derekának szürke héjktrgét utánozza. Ez a kései rajzó pille a téli kis araszoló (Cheimatobia brumata L.) hímje. És ha csodálatos volt e lepkék kései rajzása, akkor még csodálatosabb életüknek további folyása. Amikor szeptember-októberben a téli nagy araszoló és december táján a téli kis araszoló himje szárnyán szállva rajzik: ugyanakkor törtet gyümölcsfáink derekán, ágán felfelé a nősténye is, de csak lassan, gyalogszerrel, mert szárnya igen hitvány s alig van belőle egy kis csonkocska. E lepkék rajzásideje a téli időszakra esik (innen kapták a nevök egy részét). Akkor párosodnak s a szárnyatlan, de erős labu nőstények felvándorolnak ugyanakkor a fára s a rügyek táján lerakják egyenkint a tojásukat. Egy-egy nőstény 200 tojást is tojik. A kis araszoló tojása eleinte halványzöld, későbben a kibújás előtt vörhenyes lesz; a nagyé pedig eleinte sárgásfehér, későbben narancsszin-sárga. A karácsony előtt letojt tojás, melyet az anyja ugyancsak erősen odaragasztott a galyhoz a jövő ,évi termést hozó rügy tövébe, megmarad — színváltozást nem tekintve — változatlanul egészen a tavaszig. Mikor azonban a fa nedvének áramlása megkezdődik, de a rügy maga még nem duzzadoz: keledezni kezd a téli araszolók hernyója. Kibújik a tojásból és befurakodik a mellette lévő rügybe, amelynek eleinte csak a hegyét csipte meg. E rügyben él addig, amig egészen ki nem eszi, vagy inig a rügy ki nem fakad s a hernyó foga közül ki nem nő. Utóbbi esetben a hajtás levele lukas lesz. Ezzel azonban még nincs vége a kártevésnek, mert az valójában csak most kezdődik. A téli kis araszoló zöld hernyója most már nemcsak a kikezdett levélen rág tovább, hanem neki megy a még korábban talán tönkre nem tett virágbimbónak s elébb szirmai hegyét, majd az egész virágot megeszi. Májusban, ha e hernyó kártékony munkájával jól halad, megérhetjük, hogy a fa levéltelenül és virágtalanul áll mintha levelét, virágját leszedték volna róla. Aki nem ismeri e kártevőket, az nem is sejti, hogy fáit mi lelte? Mert az araszoló hernyók e munkájukat legtöbbnyire éjjel folytatják és védelmökre néhány levelet úgy húznak össze, hogy nappal közte jól elrejtőzködhetnek. Azután e vékony testű hernyóknak még a a szokásuk is van, hogy araszolva járnak. A vándorló hernyó elébb teste elejét kinyújtja, majd u ána huzza a teste végét, miközben háta felhuzódik, mint akár a hara vó macskáé. Közbe-közbe megáll, teste végével megkapaszkodik, mig teste elejét rézsutosan messze kinyújtja. Ha a tájékozatlan ember ezt a nyújtózkodó hernyót látja, soha sem nézné azt hernyónak, hanem inkább zöld és csonka levélnyélnek, melynek széles lapját elrágta valami. Csak ha kezébe fogja, látja, hogy amit-Levélnyélnek tartott, az bizony eleven hernyó. Ez a hernyó nemcsak a rügyet, a levelet s a virágot eszi: kiharapdálhatja a kötődött termést is. Leggyakrabban látjuk ezt a kis cseresznyén, szilván, amely borsónyi nagysága korában ki van harapva. — Hasonló gonosz munkája van a nagy araszoló hernyónak, habár kisebb számban jelentkezik. Ez a megtámadott levelet nem szokta összecsomózni. Az ő jelenlétét szintén csak nagy nehezen vehetjük észre, mert barna szinü testével, ha meredten kinyújtja, nem annyira hernyóhoz, mint inkább valami elszáradt és ferdén álló ágacskához hasonlit. Ha a fa kopasz s az araszolok még nem nőttek meg egészen, akkor elvándorolnak a szomszéd fára és vele is úgy bánnak el, mint az előbbivel. A téli kis araszoló legtöbbnyire Szt.-János napja körül, a nagy araszoló valamivel későbben, elhagyja a fát. A földre vándorol, beleturakodik mintegy 4—5 ujjnyira a felszíne alá, ott bebábozódik, hogy azután az ősz derén, a tél fagyán, mint pille kikeljen és fejlődése újabb sorát megkezdje. Mint látjuk, a téli araszolók hernyói igen kártékonyak és mindennemű gyümölcs-
