Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1915. (34. évfolyam 1-55. szám)
1915-08-19 / 34. szám
34. sz. Somogyvármegye Hivatalos Lapja 478. át bánthatnak. Két-három évi pusztításukkal nemcsak a termést tehetik tönkre, hanem elölhetik a fát is. Ha a lombját vesztette fa Szt.-János napja után ki is hajt, hajtásának fája ritkán érik meg őszig s a tél fagya megöli. Oiyan helyen, ahol a gyümölcsös talaja nedves, vagy ha azt nyáron, vagy az ősz elején áradás éri, e hernyók nem kártékonyak, mert a víz kiöli őket báb korukban. Szárazabb talajú, dombosabb gyümölcsösökben azonban védekezni kell ellenük, még pedig a következőképen. Ha a gyümölcsös kicsi és talaját föl lehet ásni, akkor julius- augusztusban, ha a téli araszolók hernyói már földbe húzódtak, megforgatjuk azt, még pedig olyan terjedelemben a fa töve körül, mint amilyen terjedelmes a koronája. £ forgatás legalább jo ásónyomnyi (30 cm.) mély legyen s a bab olyan mélyre kerüljön, hogy lepkéje onnan ősszel ki ne bírjon vergődni, hanem elpusztuljon. — Ahol a talaj megtorgatása a gyökereknek sérelme nélkül lehetetlen, ott javunkra fordíthatjuk e lepke nőstényének azt a fogyatkozását, hogy nem repülhet es gyalog igyekszik feljutni a fara. Hogy tehát gyümölcsfánkat ellene megvédjük, nem kell egyebet tennünk, mint megakadályozni abban, hogy a fa koronájába felvandorolhasson. Ezt hernyó-enyvgyürükkel tesszük. A megvédendő fa derekát már szeptember közepe előtt, minden esetre a nőstények kikelése előtt, einbermell-magasságban olyan ragadós anyaggal kenjük körül, hogy rajta a lepke át ne gázolhasson, hanem alatta maradjon. Hogy ez a ragadós anyag, a hernyóenyv, céljának megfeleljen, hosszú ideig ragadósnak kell lennie, nem szabad gyorsan szaradnia, nem szabad a fán szélfolynia és nem szabad a fának artania. Régente legjobb hernyóenyv a kulimáz volt. Ez az anyag az erdei fenyő szurkos gyökéréből kiporkoit gyanta volt: nem ártott a fának és sokáig maradt ragadós is. A mai szekérkeno nem arra való, mert olyan anyagok vannak benne, amelyek a fa élő kérgét s ezzel a fa életét is veszedelemmel fenyegetik. Külső országokban külön hernyóenyvet (tírumata-enyvct) gyártanak, nálunk — sajnos! — ez még alig történik. Kerti árukkal, magvakkal kereskedő néhány nagyobb magyar boltban már kapható ez a hernyóenyv is. (Jó hernyóenyvet készít A. Propfe Aussigban, az Elba folyó mellett Csehországban es J. Hitz t'ragaban, Tuchmachergasse 9, neu. Ez utóbbi 14—16 fillérjével arulja portékájának kilóját, mely körülbelül valamivel nehezebb, mint a disznózsír.) Jó hernyo- enyvet hirdet legújabban Furtenbach Ferenc, Lajtaszentmiklós (Sopron vm.), akinek gyara azonban mar az osztrák földón van. kJ a hernyóenyvet küogrammonkint 50—60 fillérjével arulja. A legutóbbi nagy téli araszoló-járáskor Sopron varmegye nagy részében ezt a hernyóenyvet használtak, még pedig igen jó eredménnyel. Házi készítése sok bajjal jár, ezért nem is igen ajánlom. A hernyóenyvet emberi mellmagasságban közvetlenül a fára is szokták kenni, de én ezt senkinek sem ajánlom. Ismeretlen tulajdonságú hernyóenyvet sohase kenjük kóz- vetetlenül a ta kergére, mert ha 3 százaléknál több benne a karoolsav, az megölheti a lát. Fiatal kergü fara, valamint olyanokra, amelyeket e ragadós anyaggal nem akarunk bepiszkítani, szintén ne közvetetlenül a héjkéregre mázoljuk azt, hanem kössünk a la derekára egy-két tenyérnyi széles kéregpapirost vagy öreg bördarabot és csak erre mázoljuk aztan rá a hernyóenyvet. Az enyvgyürü 4—5 ujjnyi ^9 cm.) széles legyen. Ha a ta kérge cserepes, repedéses és ha az araszoló a keregre kötött papiros, vagy bőr alatt maradó hézagokon átbújhatna, akkor e hézagok keletkezését úgy kell megakadályoznunk, hogy a repedéseket már a bőr, vagy a papiros megerősítése előtt marhatragyas agyaggal betömjük s a papirost csak azután erősítjük fel. Az enyvgyürüt nem szabad magara hagyni, hanem folytonosan figyelemmel kell kísérni. Ha szaradozni kezd és ragadóssagat veszti, fel kell frissíteni és gondoskodni kell, hogy szeptember közepétől december vegéig állandóan ragadós legyen. Az enyvgyürü feitrissitése végett nem kell friss enyvet használni; elég, ha a régi, szaradozó, vagy hartyás íelszinü enyv- gyürüt éles és durva kefe (sárkefe) szálas felével megveregetjúK., hogy a hártyás felszín telszakadozzon az enyvgyürü régi ragadósságát arra ismét megkapja. Ha az enyvgyürü alatt sok a lepke és sok a letojt tojás is, akkor azt mind ki kell irtani. Erre elég, ha
