Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1913. (32. évfolyam 1-52. szám)
1913-05-08 / 19. szám
19. sz. Somogyvármeg-ye Hivatalos Lapja. 395. igyekezett ezt a célt elérni, s a tuberkulózist népszerűén ismertető iratoknak százezreit osztotta ismételten széjjel az ország minden vidékén, az országban beszélt mindenféle nyelven. Ugyanezt a célt követték és követik jelenleg is a tuberkulózis leküzdésére alakult különféle szövetségek, egyesületek, intézmények stb. s a tuberkulózistól való óvakodás szabályainak ismertetése beletartozik az iskolák oktatási tervébe is. Elérkezettnek látom ennélfogva az időt arra, hogy a tuberkulózis és első sorban annak legveszedelmesebb nyilvánulása, a tüdővész ellen, melynek ragályozó képességét most már általában ismert dolognak kell tartanom, erélyesebb rendszabályok életbeléptetésével szálljunk síkra. Miután a tuberkulózis terjesztésénél a legveszedelmesebb szerepe van a már nyílt tüdővészben vagy gégesorvadásban szenvedő betegeknek, kiknek köpésével a tuberkulózist előidéző csirák rengeteg tömege jut ki a környezetbe: az egészséges egyének megóvása szempontjából legfontosabb az ilyen betegek ártalmatlanná tétele, mert ezek fertőzik meg első sorban a lakást, műhelyt, hivatalt, vendéglőt, vagy más nyilvános tartózkodó helyeket, s igy közvetve esetleg oly egyéneket is, akikkel közvetlenül nem is érintkeznek. A tüdő- és gégetuberkulózis súlyos eseteinek a hatóság tudomására hozatala tehát bizonyos körülmények között feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a közönséget fenyegető veszedelem kellő intézkedésekkel elháritható, vagy legalább is nagyban csökkenthető legyen. Kétségtelen, hogy ezen feladat nehéz, sokszor kényes természetű is, s azért a követendő eljárásnál kellő tapintatra van szükség. A teendő intézkedésüknél továbbá a közönség érdeke mellett a beteg érdekét sem szabad szem elől téveszteni, és sohasem szabad feledni azt sem, hogy az egészségesek megvédése nem lehet egyértelmű a betegek zaklatásával. Ehhez képest minden hatósági intézkedés vezérlő alapelvének kell lennie, hogy az egyéni szabadság s az emberi jogok korlátozásának csak a legnagyobb kímélettel és a legsúlyosabb körülmények között lehet helye. Mindezek figyelembe vételével és tekintettel az államnak és társadalmunknak jelenlegi pénzügyi, közegészségi és közművelődési viszonyaira, a kérdés következő megoldását tartom ez időszerint helyénvalónak: Az 1876: XIV. t.-c. 80. §-a értelmében bejelentendő ragályos betegségek közé sorolom a tuberkulózist is, azzal a korlátozással, hogy a tuberkulózis bejelentése csak az alább felsorolt esetekben kötelező: 1. A bejelentés kötelező minden községben egyaránt, ha tüdősorvadásban, gégesorvadásban vagy nyilt mirigy- és csonttuberkulózisban szenvedő egyén elhal. 2. Törvényhatósági és rendezett tanácsú városokban, járási székhelyeken és mindazon községekben, amelyeknek közalkalmazási orvosuk van, a bejelentés kötelező haláleseteken kívül akkor is, ha az 1. pontban felsorolt betegek lakást változtattak, vagy a lakásból1 a beteg kórházba vagy egyéb gyógyintézetbe távozik. 3. A bejelentés kötelező továbbá, ha a nyilt tüdővészben, gégesorvadásban, avagy mirigy- és csonttuberkulózisban szenvedő beteg: a) másokkal együtt
