Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1911. (30. évfolyam 1-52. szám)
1911-01-26 / 4. szám
64 Somogy várni egye Hivatalos Lapja. 4. sz. nyolt számadásokat hozzám — mégis a községek a főszolgabírók utján — legkésőbb folyó évi február hó 10-ig okvetlenül terjesszék fel. Kaposvár, 1911. január 24 . Alispán helyett: Plachner s. k., főjegyző. 1541/191Í. szám. Valamennyi községi és körjegyző urnák. Utalással a somogy vármegyei földadóbizottsági előadónak a birtok valósítás eszközlése tárgyában 13/1911. szám alatt kelt megkeresésére az ügy fontosságára tekintettel felkérem a jegyző és körjegyző urakat, hogy a munkálatot vállalni, vagy legalább alkalmas vállalkozóról gondoskodni szíveskedjenek. Kaposvár, 1911. évi jan. 20. Alispán helyett: Plachner főjegyző. Hivatalos másolat. 1939/1911. szhoz. 34/1911. sz. Somogy vármegye főispánja. Nagyságos Kacskovics Lajos alispán urnák Kaposvár. A cs. és kir. Ház és a küliigyek cs. és kir. minisztériumának a in. kir. miniszterelnökséghez 57549—9—e. szám alatt intézett átirat másolatának másolatát azzal a felkéréssel közlöm alispán úrral, hogy a törvényhatóság területén levő összes érdekelt tényezőket figyelmeztetni szíveskedjék arra, hogy kiállítási ügyekben soha se forduljanak közvetlenül a külföldön székelő cs. és kir. képviseleti hatóságokhoz, miután ezen eljárás egyrészt a vonatkozó szokásokkal ellenkezik, másrészt pedig az ügy érdekeit is veszélyezteti, hanem a rendes szabályszerű utón mindenkor a közös külügyminisztérium közvetítését vegyék igénybe. Kaposvár, 1911. január hó 20-án. Makfalvay, főispán. Másolat másolata 34/1911. főisp. számhoz. A cs. és kir. Ház és a külügyek cs. és kir. minisztériuma. 57549—9. e. szám. A nagyméltóságu m. kir. miniszterelnökségnek Budapesten. Utóbbi időben többször megtörtént, hogy hazai kiállítási vállalatok vezetői azzal a kéréssel fordultak közvetlenül a külföldön székelő cs. és kir. képviseleti hatóságokhoz, miszerint a külföldi testületek és érdekeltek figyelmét az illető kiállításra irányítsák s őket esetleg részvételre is felszólítsák. Van szerencsém a nagyméltóságu miniszterelnökséget felkérni, méltóztassék a kiállítási ügyre nézve tekintetbe jövő összes hazai tényezőket megfelelően figyelmeztetni, hogy a külföldön székelő cs. és kir. képviseleti hatóságokkal ilyen ügyekben való közvetlen érintkezés nemcsak az erre vonatkozó bélés külföldi szokásokkal ellenkezik, de az illető vállalat érdekeit nem szolgálja. A cs. és kir. képviseleti hatóságoknak ugyanis ily kérelmek vételekor gyakran nincs módjukban megítélni, vájjon tényleg komoly és ajánlható, vagy talán csak zug- kiálíitásokról van-e szó s igy sokszor kénytelenek eziránt értesüléseket beszerezni, ami a tervbe vett kiállítás propagálását csak késlelteti. Másrészt előfordulhat az is, hogy a cs. és kir. képviseleti hatóságok oly vállalkozókat ajánlanak a külföldön, melyek a cs. és kir. képviseleti hatóságok támogatását meg nem érdemlik, ami az ilyen hivatalos ajánlások értékét csökkentené, a komoly és jelentékeny vállalatok értékeit pedig károsítaná. Minthogy a cs. és kir. külügyminisztérium mindig készséggel hajlandó volt a m. kir. szakminisztériumok által ajánlott hazai kiállításokat az alárendelt cs..és kir. diplomáciai vagy konzuli hivatalok utján a külföldön is ismertetni és odahatni, hogy azokon az érdekelt körök részt vegyenek, ennélfogva a propagandának ez a módja jövőre nézve is a legcélszerűbbnek látszik, annál is inkább, mivel a külföld is csaknem kivétel nélkül ezt az utat követi. Van szerencsém ennélfogva a nagyméltóságu miniszterelnökséget felkérni, hogy ez ügyben tett nagybecsű intézkedéseit velem közölni méltóztassék. Wien, 1910. október 31-ón. A
