Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1910. (29. évfolyam 1-52. szám)
1910-12-01 / 48. szám
702 Somogy vármegye Hivatalos Lapja. 48. sz. 827. szám. Á munkásbiztositó pénztárnál biztosítottal egy háztartásban élő és keresettel nem biró, önként külön nem biztosított családtagok kórházi ápolásának költségeit a pénztár 28 napra terjedőleg akkor is köteles viselni, ha az illetőt előzetesen nem is utalta be a kórházba, de utólag beigazolást nyert, hogy a kórházi ápolásra feltétlenül szükség volt. Ilyen esetekben a kórházi ápolás feltétlen szükségének utólagos hatósági megállapítása pótolja a pénztár részéről való előzetes kórházba utalást. 828. szám. A munkásbiztositó pénztár igényjogosult tagjáért a kórházi ápolási költségeket 28 napra terjedőleg abban az esetben is köteles viselni, ha a tag betegségét szándékosan okozta. 829. szám. Az 1907 : XLY. törvénycikk 28. §-ának az a rendelkezése, hogy a gazda külső cselédjét 45 napig tartozik házilag gyógy kezeltetni és hogy e jogszabály kórházi ápolásra vonatkozó törvények rendelkezéseit nem érinti, akként értelmezendő, hogy a gazdának úgy az idézett törvényen, mint az 1898 : XXI. törvénycikken alapuló fizetési kötelezettsége együttvéve 45 napon túl nem terjed. II. melléklet a 141.274/1910. B. M. számhoz. 2,499/1910. K. sz. O Felsége a király nevében a magyar királyi közigazgatási bíróság B. Ágoston vasgyári munkásnak 1909. évi junius hó 29 tői julius hó 31 ig tartott 33 napi kórházi ápolása után felmerült 54 K 78 fillér gyógydijból 30 napra eső 49 K 80 fillér ügyében B. vármegye közigazgatási bizottsága által 1910. évi március hó 12 én 630. szám alatt hozott határozat ellen a rimamurány-salgótarjáni vasmű-részvénytársaság társpénztárának képviseletében M. János ügyvéd részéről beadott panaszt 1910. évi augusztus hó 2. napján tartott nyilvános ülésében az 1898 : XXI. t.-c. 13 §-a alapján tárgyalás alá vevén, következőleg Ítélt: A magyar királyi közigazgatási bíróság a panasznak helyt nem ad. Indokok: Ä rimamurány-salgótarjáni részvénytársaság társláda-pénztára azon a cimen kéri fölmentését B. Ágoston vasgyári munkás, gyógydijának megfizetése alól, hogy a társpénztári alapszabályok 14. § a szerint önhibából előidézett verekedés folytán előállott betegség eselén a társpénztár nem köteles gyógydijat fizetni és hogy a sérült nem a társláda kórházát, hanem a Gömör és Kis-Hont vármegyei közkórházat vette igénybe. Ami az első kifogást illeti, a panaszló társládapénztár csak állítja, de mivel sem bizonyítja, hogy B. Ágoston a verekedést, melyben a kórházi ápolást igénylő sérülést kapta, önhibájából idézte elő. A közigazgatási bizottság által elrendelt bizonyítási eljárás során pedig U. község elöljárósága hivatalosan igazolta, hogy B. Ágoston a verekedést nem idézte elő és arra okot sem szolgáltatott. így tehát a társláda első kifogása elesik. Ami pedig nem a társláda, hanem egy közkórház igénybevételét illeti, minthogy az 1876 : XIV. t.-c. 58 §-a érte méhen a közkórházak mig a fekhely nem hiányzik; minden jelentkező beteget kötelesek befogadni, minthogy továbbá a jelen esetben a sérülés s az ebből folyó sürgős szükség bármely kórház igénybevételét indokolttá tette volna, azért ez a kifogás sem fogadható el. Mivel továbbá a pénztár igényjogosult tagjáért az 1898 : XXL t.-c. 4. §-a értelmében 30 napig terjedőleg még abban az esetben is köteles a kórházi gyógyköltségeket, megfizetni, ha a kórházi ápoláshoz utólag sem adja beleegyezését, azért törvényszerűen határozott B. vármegye közigazgatási bizottsága, midőn B. Ágoston 33 napi kórházi ápolása után felmerült gyógy költségből 30 napra eső 49 K 80 fillér megfizetésére kötelezte a panaszkodó társládát. Végül az 1907 : XIX. t.-c. 59. §-a a társládákra nem terjedvén ki, az 1898 : XXL t.-c. 4. §-a egész
