Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1909. (28. évfolyam 1-52. szám)

1909-12-09 / 49. szám

49 »z.

SSomogyvftrmegye Hivatalos kapja.

676

Ezen Értesítő Könyvecske árára beszerzésére és kezelésére nézve a fentebb idézett, valamint f. é. október hó 28-án 110864 számú rendeletben foglaltak veendők irányadóul.

Kaposvár, 1909. évi december hó 4-én. Dr Gulyás kir. tanfelügyelő.

Hív. másolat. 26967/1909. szhoz. 88768/111—1. sz. Magyar királyi földmivelés- ügyi miniszter.

KÖRRENDELET.

Valamennyi városi és vármegyei törvényhatóságnak.

Ismételve kérdés intéztetett hozzám arra nézve, vájjon a husvizsgálat, tárgyában 54.300/908. sz. a. kiadott rendelet 101. §-ban jelzett hatósági husszékben mily húsok árusíthatók illetőleg abban közfogyasztásra teljesen alkalmas húsok kimér- hetők-e ?

Erre nézve következőkről értesítem a törvényhatóságot:

A husvizsgálat tárgyában 54300/1908. sz. a. kiadott, rendelet 102. §-a értelmében háromféle okból kerülhet hús a hatósági husszék utján elárusitásra, még pedig a husvizsgálat folyamán közfogyasztásra feltételesen alkalmasnak talált és a hus- vizsgálati rendelet 79. és 80. §-ában előirt előkészítő eljárások által emberi élvezetre alkalmassá tett beteg állatok húsa; továbbá olyan hús, amely, noha egészséges állatokból származik, a rendelet 81. §-ában felsorolt, valamely objektiv tulajdonságánál fogva a feltétlen közfogyasztásra kerülő állatok húsánál csekélyebb értékűnek minősítendő és végre a rendelet 98. §-a értelmében a teljes fejlettséget még el i'.ern ért, vagyis tápláló értéke tekintetében a felnőtt szarvasmarha húsánál csekélyebb értékű növendékmarha húsa is olyan községekben, a hol ily hús kimérésére külön mészárszék nem áll rendelkezésre.

Azzal, hogy a hatósági husszék utján olyan beteg állatok húsa is értékesíthető minden káros következmény nélkül, a mely hús nyers, vagy nem kellően elkészített, állapotában az ember egészségét veszélyeztetheti, illetőleg a ragályanyag elhurcolására és állati fertőző betegségek terjesztésére okot adhat, a hatósági husszék a vele szorosan kapcsolatos huspároló intézménynyel fontos közérdeket szolgál, mert nélküle az ilyen hús nem volna a fogyasztás javára megmenthető.

De nem kevésbé közérdek az is, hogy a csekélyebb tápláló és élvezeti értékű húsfélék is a hatósági husszék utján utalhatók csak közfogyasztásra, mert a fogyasztók megtévesztésének megakadályozása, illetőleg az ilyen hús méltányos és tényleges értékét meg nem haladó áron való értékesítésének biztosítása, kétségtelenül a közélelmezés érdeke.

A hatósági husszéket ezek szerint tehát a rendelet 103. és 101. §-án kívül a 102. § is közintézménynek minősiti, sőt a mig a 101, §. azzal, hogy a nem mészárszékbe való hús árusítását mondja csak a hatósági husszék feladatának, ezen elvet, épugy mint a 103. §. is, inkább csak általánosságban mondja ki, addig az előadottak szerint a rendelet 1Ó2. § a alapján, mert ezen szakasz a hatósági husszék körébe tartozó húsféléket egyenkint megjelöli, a hatósági husszék közintézményi jellege teljes szabatossággal meg is állapítható.

Ezek után pedig alig lehet, kétség aziránt, hogy a 104, §-nak az előző három szakaszban ismételten kifejezésre juttatott elvvel ellenkező értelmezése nem felelhet meg a rendelet szellemének és hogy a 104. §. is olyan értelmezést engedhet csak meg, a mely a hatósági husszék közintézményi jellegével nem ellenkezik.

Áz előadottakból önként következik, hogy idézett rendeletem 104. §-ának azon kijelentése, mely szerint mindenkinek jogában áll szabályszerűen levágott állatainak testrészeit a hatósági husszékben árusítani, csak akkép értelmezhető, hogy az állatok vágását illetve szúrását kivételesen, tehát csak alkalmilag és nem iparsze- rüleg űző magánosok által levágott állatok is a hatósági husszék utján bocsáthatók