Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1908. (27. évfolyam 1-53. szám)
1908-05-14 / 20. szám
23fi Somogy vármegye Hivatalos Lapja. 20. sz Jelentésem szerkesztése közben értesültem a megdöbbentő hírről, hogy Véssey Mihály törvényhatósági bizottsági tag, a vármegyének volt érdemes tisztviselője s közigazgatási bizottságunknak volt tagja április 21-én szintén elhunyt. Annál megdöbbentőbb e haláleset, mely vármegyei közéletünkben hosszú időn át vezérlő szerepet vivő családokat sújtott közvetlenül, mert a megboldogult azon kiváló alakok közé tartozott, a kik születésük és vagyoni függetlenségük által biztosított kiváltságos helyzetükben a közérdek odaadó és önzetlen szolgálatában mindenkor követésre méltó példával jártak elől, s a kinek fényes tehetsége, szivjósága és lángoló hazaszeretete, nehezen pótolható, támogatója és sokszor irányitója volt közjóra irányuló törekvéseinknek, s egyik előharczosa önkormányzati életünknek. Közéleti sokoldalú tevékenységének hálás elismeréseként temetésén megjelenve, személyesen helyeztem ravatalára a vármegye koszorúját. Indítványozom azért, hogy ezen jelentésem tudomásul vétele mellett méltóz- tassék emlékét jegyzőkönyvileg megörökíteni, s a vármegye mély részvétét a gyászoló családdal közölni. Közéletünk vázolásában első sorban a tisztikar tevékenységéről kell megemlékeznem, a melyről részletesen beszámolnak azon adatok, melyek a számonkérő széknek külön beterjesztett jegyzőkönyvében foglaltatnak, s melyek megnyugtató bizonyítékát szolgáltatják annak, hogy a közigazgatás sokoldalú teendőinek állandó emelkedése mellett és a tisztikar megfeszített tevékenysége és változatlan kötelességérzete elismerésre méltó eredménynyel küzdött meg a reá hárult munkával s úgy központi, mint járási tisztviselőink vállvetve működtek közre, hogy vármegyénk közigazgatási szolgálatának jó hírneve csorbát ne szenvedjen. A tisztikar létszáma és beosztásában legutóbbi közgyűlésünk óta annyiban állott be változás, hogy miután az általános tisztujitás alkalmával megválasztott szolgabirók kijelölt szolgálati helyüket mindnyájan elfoglalták, a közigazgatási gyakornokká kinevezett Majthényi Miklós pedig állását el nem foglalta, az ekként üresedésbe jött közigazgatási gyakornoki állásra dr. Hermann Antal neveztetett ki, a nagyatádi főszolgabírói hivatalhoz történt beosztás mellett, — mig Leng- vári Ferencz közig. gyak. tb. aljegyzővé neveztetvén ki, szolgálattételre Csurgóról Kaposvárra az alispáni hivatalhoz helyeztetett át. Az 1907. évi népmozgalmi adatokat következőkben közlöm : A születések száma vármegyénk területén 1907. évben 11,746. Az elhalálozások összes száma: 8,205 (az elhaltak közül 7 éven alóli gyermek: 3,577), a szaporodás tehát 3,541. A gyermekek elhalálozásának nagy arányszáma mellett csak fokozott örömmel és reménységgel szemlélhetjük azon valóban nemes versenyt, mely országos gyermekvédelmi intézményeink áldásos hatásának fokozására nemzetünk legjobbjait állítja sorompóba, hogy önzetlen munkájuk eredményeként, a gyermek- védelem legnemesebb munkájában hazánk legyen vezetője az összes kulturállamoknak. A gyermekvédelmi intézmények támogatása mellett figyelmet kell azonban a szaporodás csekély arányaira is fordítanunk. S habár a rendelkezésemre álló 3 legutóbbi hónap (január—márczius) arányszámai bár csekély, de folytonos emelkedést mutatnak is, amennyiben januárban 205, februárban 224, márczinsban 280-nal több volt a születések, mint az elhalálozások száma, ezen emelkedő számok korántsem nyújtanak még megnyugvást fajunk óhajtott erősödése tekintetében. Rendkívüli örömünkre szolgálhatna azonban, ha ezen a legutóbbi hónapokban a születések körül tapasztalható fokozatos emelkedés továbbra is állandó maradna, mert ez bizonyítékot szolgáltatna azon lelkes mozgalom üdvös eredményének, melyet törvényhatóságunk az egygyermek-rendszer pusztításainak meggátlása czéljából megindított. Ezen mozgalom arányairól a körjegyzőségenként kiküldött vezetők jelentései, s a helyenként már megtartott gyűlések jegyzőkönyvei a legörvendetesebb képet nyújtják s mind jogosabbá teszik azon reményeket, melyeket e mozgalom eredmé
