Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1907. (26. évfolyam 1-53. szám)
1907-06-20 / 25. szám
25. sz. Somogyvármegye Hivatalos Lapja. 305 felosztását lehetőleg meggátolja és minél csekélyebb számú maradéknak minél előnyösebb anyagi helyzetet biztosítson.“ A közigazgatási bizottság kifolyólag ebből a jelentésből felirt a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, kérvén közreműködését és ebben a föliratban azt mondja: „a népet a magzatelhajtás bűnétől elidegenítő, minden lehető és szükségesnek látszó módszert életbeléptettünk.“ S tényleg a vármegye megtett mindent, ami hatalmában álllott. Mindenekelőtt elrendelte valamennyi főszolgabírónak, hogy minden községben lehetőség szerint okleveles bába alkalmazandó és ha ilyenek nem találkoznának kellő számban, akkor a kaposvári kórházban berendezett bábatanfolyamot végzettek és csak ilyenek nem létében alkalmazandók a főorvosi képesítéssel ellátottak. A bábakérdés ilyetén megoldásától a vármegye azt remélte, hogy mig egyrészről a szülő nők szakavatott gondozásban részesülnek, másrészről ilyen képesítéssel biró bábák nem adják magukat reá kenésre és fontos teendőjüknek fogják tartani nemcsak a viselős aszonyoknak figyelemmel kisérését, de különösen az úgynevezett kenőasszonyokat is. Úgy látszik a vármegye ezen föltevésében csalatkozott. A járási, illetve községi és körorvosok szintén szigorúan utasittatnak, hogy úgy a viselős asszonyokat, mint a bábákat és kenőasszonyokat figyelemmel kisérjék. Ha abortálási esetben hivatnak vagy ilyen jut tudomásukra, igyekezzenek óvatosan kipuhatolni a tényállást és a legkisebb gyanú esetén értesítsék a kir. bíróságot, hogy az haladéktalanul ejtse meg a vizsgálatot. Utasította továbbá a főszolgabírókat, hogy tegyék magukat érintkezésbe a községi iskolák iskolaszékeivel és a lelkészekkel, hogy azon szülök részére, kik egy és ugyanazon időben kettőnél több tanköteles gyermeket járatnak iskolába, a tandijat a harmadik és további gyermekek után mérsékeljék, illetve töröljék. Ezeknek az utasításoknak sem volt kézzelfogható eredményük. Fölterjesztéssel élt a vármegye Dulánszky Nándor rk. pécsi és Pap Gábor du, nántuli ev. ref. egyházkerületi püspök urakhoz, kérvén őket a lelkészek utasitására- hogy tanítsák ki a népet az egygyermek-rendszer erkölcstelen voltáról és a nagy nemzetgazdasági veszteségről, mely ezen káros rendszer uralma alatt hazánkat éri, valamint ennek egészségügyi veszélyeiről. A püspökök válaszaikban azon nézetüknek adtak kifejezést, hogy ezen bűnt csak azon esetben lehet elfojtani, ha az egyházi és világi hatóságok kezetfogva együtt működnek, ha a lelkészek az egyház valláserkölcsi fegyvereivel és a világi hatóságok a fölfedezett bűnnek szigorú büntetésével szünet nélkül harcolnak ellene. Különösen kitűnik Pap Gábor ev. ref. püspök hazafias válasza. Derék lelkészeink tényleg a legnagyobb buzgósággal. és lelkiismeretességgel végezték eziránti kötelességüket, aminek világos tanúsága az a szép átirat, melyet az ev. ref. vallásfelekezeti lelkészek közgyűlésükből kifolyólag néhai Körmendy Sándor esperes elnöklete alatt már 1885-ben a vadházasságok és magzatelhajtások korlátozása ügyében a vármegye alispánjához intéztek. Fajdalom, minden fáradságuk kárbaveszett mert az egygyermek-rendszer vármegyénkben a statisztika világos tanúsága szerint még mindig ijesztő módon terjed. A vármegye törvényhatósági bizottsága többször is behatóan foglalkozott az egygyermekrend-rendszer áldatlan ügyével. Többek között felirt 1892. évben a belügyminiszterhez, hogy a több Ízben s legutóbb 1890. évben hozzá intézett felterjesztésekben foglaltakat figyelmére méltassa, illetve ez ügyben intézkedjék. A belügyminiszter a vármegyét alig méltatta válaszra. 1893. évben alkotott a törvényhatósági bizottság szabályrendeletet, melyben kimondja, hogy a gyermekirtók, magzatelhajtók, az újszülött és dajkaságban lévő gyermekek körül elkövetett büntettek és vétségek, nemkülönben a gyermekelhajtást végző kenőasszonyok feljelentői, ha a tényállás biróilag beigazoltatik, a községen- kint kezelt közegészségügyi bírságokból 5 írttól 20 forintig terjedhető jutalomban részesittetnek. Végezetül 1898. évben a törvényhatósági bizottság elhatározta, hogy az Arany
