Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1907. (26. évfolyam 1-53. szám)
1907-06-20 / 25. szám
Í5 04 Somogy vármegye Hivatalos Lapja. 25. sz. A vármegye alispánja pedig megbizatik, hogy gróf Széchényi Imrének „Egyke“ című munkáját a vármegye rendelkezése alatt álló valamelyik alapból kellő számú példányban megszerezve, azt a törvényhatósági bizottság tagjainak, a vármegye tisztviselőinek, jegyzőknek, továbbá a fertőzött vidékek lelkészei és tanítóinak küldje meg. Utasitsa egyúttal a főszolgabírókat s ezek utján a körjegyzőket, járási és körorvosokat, miszerint ezen kérdést állandóan szemelőtt tartva, megfigyeléseik és észleleteikről főszolgabirák utján tegyenek minden évnegyedes közgyűlést megelőzőleg jelentést, mely jelentések tartalma az alispánj évnegyedes jelentésbe felveendő lesz. Kmft. Kiadta: Kriger Ödön, s. k. vm. I. o. aljegyző, tb. főjegyző. 478/9862. kgysz. Somogy vármegye közönségétől. Mélyen tisztelt Képviselőház ! Főrendiház ! Mai napon tartott törvényhatósági bizottsági évnegyedes közgyűlésünk határozatából kifolyólag, — azon súlyos aggodalmak által sarkalva, melyeket az egy gyermek-rendszer vészes terjedése s legmagyarabb vidékeink rohamos elnéptelenedése keltenek sziveinkben — bizalommal és legjobb reménységgel fordulunk a magyar országgyűlés mindkét házához azon kérelemmel, hogy a leplezetlenül feltárt veszély- lyel szemben, melylyel megküzdeni saját jogkörünkben már nem vagyunk képesek, hathatós támogatásában részesíteni s az általunk ajánlott mélyrehatóbb rendelkezések törvényhozási életbeléptetésével a baj gyökerét elvágva, a nemzetirtó bűn megszüntetését lehetségessé tenni szíveskedjék. 1903. évben ezer lélekre országos átlagban 36'3 születés esett. Ugyanezen évben Somogyvármegyében 350 születés esett ezer lélekre. Vármegyénkben különösen szembeszökő a születések számának csökkenése, ha összehasonlítjuk a születések arányát nehány évtizeddel ezelőtt és most. 1876-ban ezer lélekre esett 49'5 születés, 1886-ban 43'6, 1896-ban 35'8 és 1903-ban 350, tehát Somogyvármepyében 1876-tól 1903-ig a születések száma 14’5-el csökkent ezer lélekre számítva, Néhai Széchényi Imre gróf, ki „Egyke“ című munkájában behatóan foglalkozik az egygyermekrend- szerrel, vármegyénknek 57 jobbára református magyarok által lakott községében a születések csökkenésére vonatkozó adatokat nagy szorgalommal összegyűjtötte. Ezek a községek a következők: Alsók, Sarkad, Alsósegesd, Balhás, Bábonv, Beleg, Bö- hönye, Csepely, Csoknya, Csókonya Csököly, Gige, Gyékényes, Gyöngyösmellék, Hatvan, Hedrahely, Hencse, Hóból, Homokszentgyörgy, Ihárosberény, Juth, Kadarkút, Kastélyosdombó, Kiliti, Kisbajom, Komlósd, Kőröshegy, Kutas, Lábod, Látrány, Magyaratád, Magyaregres, Magyarlad, Merenye, Nagyberény, Nagydobsza, Nagykorpád, Nemesdéd, Nemeske, Nemeskisfalud, Orczi, Ötvöskónyi, Pata, Porrogszent- király, Pettend, Sand, Som, Surd, Szabás, Szentbenedek, Szobb, Szomajom, Tót- szentgyörgy, Túr, Udvarhely, Város- és Faluhidvég, Vése, Zádor. E községek túlnyomó részében már nagy mértékben elvan terjedve az egygyermekrendszer s éppen ennek tulajdoitható, hogy o községek egyrészében a lakosság nem szaporodik hanem fogy. Így 1890—1900-ig Alsókon a lakosság 821-ről 803-ra, Csökölyben 1878-ról 1777-re, Gyöngyösmelléken 664-ről 641-re, Kisbajomban 1034-ről 916-ra, Komlósdon • 478-ról 461-re, Merenyén 609-ről 573-ra, Nagydobszán 724-ről 696-ra, Porrogszent- királyon 823-ról 817-re, Somban 908-ról 833-ra, Surdon pedig 1059-ről 1043-ra csökkent és a szaporodás ezen tiz év alatt a többi község túlnyomó részében sem éri el az országos átlagot, mely ezen időben ezer lélekre számítva 39 2 volt. Somogy vármegye közigazgatási bizottsága már 1891-ben Kovács-Sebestény Gyula akkori királyi tanfelügyelő ur elnöklete alatt egy bizottságot küldött ki, melynek feladata volt kideríteni, hogy miben rejlik a lakosság szaporuságának csekély volta? Ez a bizottság eljárván kiküldetésében többek között a közigazgatási bizottságnak következőket jelentette: „Kutatásaink szomorú eredményeképen kénytelenek vagyunk bevallani, miszerint a kedvezőtlen szaporulati arányok a népnek a nemzéssel való visszaélése, a termékenyülés erőszakos meggátlása és magzatelhajtás tényeiben gyökeredzik. E bűnre népünket főleg amaz anyagi érdek ösztönzi: hogy az atyai birtok
