Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1904. (23. évfolyam 1-52. szám)
1904-04-21 / 16. szám
220 Somogyvámiogyc Hivatalos Lapja. 16. sz. 9540/1904. szám. E r d e k e 11 k ö z s é g e k k e 1 tudomás végett közlöm. Kaposvár, 1904. évi április hó lG-án. Alispán sorozáson: Gabsovits s. k., főjegyző. Hivatalos másolat 9404/4904. szhoz. A „Kinizsi-Szoborbizottság“ Nagyvázsony (Veszprém megye.) A nagymóltóságn belügyminisztérium 14891/1903. szám alatt kelt rendeletével* engedélyezve. A Magyar Nemzethez! Emlékezni akarunk a régiekről, diadallal dicsőekről, nemzeti aranykorunk egy hires-nemes hőséről, — zászlót bontunk, az emlékezet zászlóját, melyen a Hollós Mátyás daliái közt legfényesebb az ő neve: a felföldi Kinizsi Pálé. Kinizsi! ... A magyar vitézség vett testet benne, a szittya Achilles ő, édes testvére a virtusban jó Tholdi Miklósnak. Legenda ma már az ő neve, csudákat regélő: história, bőbeszédű történet, mely a maga hét betűjével köteteknél többet mond el a magyar nagyság legnagyobb koráról. Kinizsi! . . . Trombitaszó, mely a messze múltból, a fekete sereg ajak áról végig dörög a századokon és ébreszt, — villám, mely mindig újra fénylik, főleg mikor beborul, és lelkesedésre gyújt, ha kialszik a szent tűz a szivekből. Ki ne ismerné az ő élete igaz meséjét? Ki ne tudná, hogy lett Bihar-Kinis molnárlegényéből Mátyás király legvitézebb katonája? Emeli a malomkövet fejedelme előtt . . . Óriás, de nemcsak testben, hanem szívben és elmében is. Oldalán Magyar Balázsnak, ki leányát adja oda neki, hamar növekszik ő a dicsőségben. Spielbergnél veri a csehet- morvát, Boroszlónál a németet, Kremsnél az osztrákot, de mindenek felett száz csatában veri a törököt. A kenyérmezei hős neve vészkiáltás, mely elől Konstantinápolyból Ázsiába futnak vissza a szultán testőr-seregei. Mikor azután „Meghal Mátyás és oda az igazság“, ezt a szendő igazságot is Kinizsi igyekszik menteni: országbíróvá lesz Ulászló alatt. Öreg már nagyon, szélüti a nyelvét, beszélni nem tud, — de kardja azért még ekkor ékesen szól. Mikor a halálát érzi, lekérezkedik királyától még egyszer a Végekre, nagyot győz még egyszer és török zászlókra veti hatottas ágyát. A félhold elhalaványul, az ő élete napja is diadalmas nyugovóra térhet. Mi, a veszpréminegyei Nagy-Vázsony lakói, büszkén valljuk: a nemzet szaván legelsőbben a mi hősönk Ő. Városunk a Kinizsi egykori városa, csata közben olykor idejött ő a mi földünkre pihenni. Vázsonyt kapta Mátyástól ddnációba, várat épített ide és a maga és szülei lelki üdvére pálos-kolostort alapított. Ha ott a halhatatlanság szülőföldje, hol a halál rak fészket: a mienk Kinizsi már csak azért is, mert a mi Szent Mihály-templomunkban van eltemetve. Azaz, hogy csak volt! Bél Mátyás 1777-iki „Geographiájában“ bizonyítja, hogy „Heros hic incomparabilis in templo d. Michaelis a se fundato conditus est . . . vagyis, hogy a „páratlan hős“ az általa alapított Szent Mihály-egyházban temet-
