Somogy vármegye Hivatalos Lapja 1904. (23. évfolyam 1-52. szám)
1904-04-21 / 16. szám
16. sz. Somogy vármegye Hivatalos Lapja. 221 tetett el. A tudós Budai Ésaiás pedig „Lexieonában“ még idézi is a kenyérmezei hős siriratát: „Erexit, Vasonia claustra Kinisius heros 111 i(is hac urna mannoris ossa cubant.“ Fájdalom, rom már ma nemcsak a Kinizsi Pál vára, liánom dúlt rom örök nyugvóhelye is. Kincsásók kirabolták, kiváncsiak kiforgatták; utóbb az alsó-templom körül fekvő régi temetőben jeltelenül hántolták el a hős csontjait. Kriptájának fedőlapja sem áll többé a vár előtt: múzeumba került a törökverő pallossal és az óriás páncél ingével együtt. Magyarok! Emlékezzünk a régiekről, dicsérjük a hősöket, ha azt akarjuk, hogy e hazának még hős fiai legyenek. Dicsérjük Kinizsit, védjük meg emlékét az ellen a hazátlan racionalizmus ellen, mely szentségtörően csak „vérben gázoló vadállatot“ mer látni a legvitézebb magyar daliában. A rövidlátó rágalom feledi, hogy Kinizsi a XV-ik században élt és hogy senki se lehet mentes kora hibáitól, — de mindenek- felett bűnösen feledi azt, hogy ép a becsmérelt Kinizsi volt az, a ki Európát és kultúráját megvédte a mohamedán Ázsia ellen. Senki a kultúra nevében ne bántsa Kinizsit, mert hisz az a nyugoti kultúra csak azért növekedhetett olyan nagyra, mert Európa kapujában, Magyarországon, hősi magyar kar állta útját a fenyegető töröknek. Ebben a harcban, a nyugóti művelődésért, vérzett el a magyar, ezért maradtunk mi el Európától: ha a hálátlan Európa elfeledte volna, jusson legalább nekünk eszünkbe ! Mátyás lángelméje e földnek, első birodalmává emelte Magyarhont, jólétet, hirt szerzett e hazának és midőn e kincs védelmére az az uj-kor első állandó hadseregét megteremtette, abban a hős Kinizsinek volt a legnagyobb része. Nem gyáva becsmérlés, hanem elismerő tisztelet emlékének! Van lelkűk a romoknak is, — és mi végre megértettük a nagyvázsonyi romok szavát. Megillette e szó szivünket s elhatároztuk, hogy itt, az ő városában emléket állítunk, szobrot emelünk a testet vett magyar vitézségnek, hős Kinizsi Pálnak, hadd süvegelje meg a kislelkü racionalizmus, a magyar ifjúság pedig ne a kultúra veszedelmét félje, hanem a kultúra megmentőjét ünnepelje Mátyás király legvitézebb katonájában. Honfitársainkhoz fordulunk, az ő áldozatkészségük elé járulunk lelkes tervünkkel, jámbor szándékunkkal. Szépen kérünk minden magyar embert: áldozzon ez emlékre és ismerősei közt is gyűjtést indítson mentül szélesebb körben ! Dicsérjük a hősöket, ha azt akarjuk, hogy e hazának még hős fiai legyenek ! Kelt Nagy-Vázsony, 11)03. november 13. Kolossváry József, Veszprém vármegye alispánja, a „Kinizsi-szoborbizottság“ védnöke. Dr Óvári Ferencz, országgyűlési képviselő, a „Kinizsi-szoborbizottság“ elnöke. Németh Gábor, helyi biz. elnök. Finke József, biz. jegyző. 9404/1904. szám. Valamennyi főszolgabíró (polgármester) u r r a 1 oly felhívással közlöm, hogy e hazafias célra, régi dicsőségünk emlékére felállittandó szoborra
