Megyei Hiradó 1882. (1. évfolyam 1-47. szám)

1882-04-09 / 9. szám

I 1-scTévfolyani, Kaposvár, Vasárnap, április 9, 9. szám. /---------------------------------­E lőfizetési föltételek: Egy évre ..........................4 frt. F élévre................................2 frt. N egyedévre .... 1 frt. A lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések a szer­kesztőséghez (sétatér-utcza sa­ját ház.) Az előfizetési, hirdetési pén­zek főutcza 9. sz. Inselt ház, A kiadó-hivatalt illető rec- lamácziók és egyéb levelezések Hágelman Károly könyvkeres­kedésébe küldendők. Közigazgatási, törvénykezési és közgazdasági hetilap. Hivatalos hirdetések: Egész 100 szóig 1-szer 2 frt. 100 szóig 2-szer 2 frt 50. 100 szóig 3-szór 4 fit. 200 szóig 1- szer 3 frt. 200 szóig 2-szer 5 frt. 200 szóig 3-szor 7 frt. 300 szóig 1-szer 4 frt. 300 szóig 2- szer 7 frt. 300 szóig 3-szor 10 frt. 400 szóig 1-szer 6 frt. 400 szóig 2-szer 8 frt. 400 szóig 3- szor 12 frt. Még 400 szón is felyiil minden szó 1 kr. Magánhirdetések : alku szerint. \ 1 hirdetés bélyegdija 30 kr. Nyilttár soronként 8 kr. / A megyei törvényhatóság, a kaposvári kir. törvényszék, a megyei kir. járásbiróságok, a kir. adófelügyelőség, a kir. tanfelügyeiőség közlönye. BrTT.aglpMnn "«.-a ------t=~ - ■ - ....... —1 « -"i ít , in........, .................“ H IVATALOS KÉSZ. A megyei törvényhatóság. Somogymogye törvényhatósági bizottsága által 1882. évi február hó 6-án folytatva Kaposvá­rott tartott évnegyedes közgyűlés jegyzőköny­vének kivonata. 25. szám. Az állandó választmány véleményes javallata mellett bemutatja gróf Károlyi Gyulának, mint a ma­gyar szent korona országos vörös kereszt egylete elnö­kének megkeresését az egylet javára leendő alapítvány és általában ezen emberbaráti ügy buzgó támagatása iránt. Ennek kapcsán olvastatott Pest-Pilis-Solt-Kis- ; kun vármegye átirata, mellyel ezen ügyben hozott ha­tározatát, hason szellemű határozás végett közli. Az állandó választmány javallata elfogad­tatván, — tekintve azon nagy fontosságú, s több oldalú üdvös tevékenységet, melyet a vörös- kereszt egylet a szenvedő emberiség nyomorának enyhítésére úgy béke. valamint és kívánóképpen háború idejében kifejteni hivatva van, a mozgo- sitott katonák családja segélyezése czimén be­folyt, s a vármegye gyümölcsöző kezelése alatt álló alapból 250 frtnyi alapítványi összeg az egy­let javára megszavaztatik, s ezen határozat jó­váhagyás végett, nagyméltóságu m. kir. belügy- minister úrhoz felterjesztetni rendeltetik. Egyszersmind felhatalmaztatik alispán úr, hogy a jóváhagyás beérkeztekor a megszavazott összegnek ki utalványozása, és rendeltetési helyé­re leendő eljuttatása iránt a törvényhatósági közgyűlés nevében saját hatáskörében intéz­kedjék. Másfelöl az egyleti elnök lelkes megkere­sésének közlése mellett felhivatnak a vármegye összes községei hogy tekintettel a vöröskereszt egylet magasztos czéljaira, az egy forintot, ille­tőleg tehetségükhöz képest fizető évdijas tagjai közé lépjenek be, költségvetésükbe ezen összeget vegyék fel, mely csekély összeg rájuk nézve bi­zonyára megterhelő nem leend, de az egylet alap­tőkéjének ekkénti gyarapítása veszély idején ked­ves fiaik, édes gyermekeik gongos ápoltatásában bőven meghozandja gyümölcsét. Végül szolgabiró és kaposvári polgármes­ter urak utasitatnak hogy az emberbaráti egylet magasztos eszméjét a lakóssággal megértetvén annak pártolását telhetőleg terjesszék. — Kmf. Kiadta GABSOVITS KÁROLY, első aljegyző. Mélyen tisztelt közgyűlés! Korunk egyik jellemző vonása, hogy a szenve­dő emberiség nyomorát tőle telhetőleg enyhitni igyekszik. Ez képezi a törvényhozások egyik legnemesebb feladatát, ez foglalkoztatja az autonom megyék és községek intéző testületéit; és hogy a czivilizáczió e legszebb vonását mindenütt érvényesítse, a hol a tör­vényhozás, a megyék és községek e nemű intézkedé­seiben hézagot talál, gondoskodik arról is, hogy e hé­zag társadalmi szövetkezetek utján hetöltessék. Ily hézag mutatkozott a háborúban megsebesülő harczosok ápolása körűi: nem azért, mintha az állam- hatalmak e nagy kötelességet teljesíteni elmulasztották volna, hanem mivel a tudomány haladásával fokoza­tosan fejlődő hadi szerek nagyobb rombolása folytán egyrészt, másrészt pedig azon körülménynél fogva, hogy az általános védkőtelezettség beliozása és a köz­lekedési eszközök tökéletesítése folytán nagyobb had­tömegek állanak egymással harczban, — oly nagy számú sebesülések fordulnak elő, melyeket kellő ápo­lásba venni a hadseregek keretében álló katonai egész­ségügyi osztályok teljesen elégtelenek. E baj két módon volt enyhitő: vagy az által, hogy a fokozottabb gondozás is az államhatalomra bízassák, — vagy hogy a gondozásban az államhata­lommal maga az egész társodaiom osztozkodjék. Az első mód sehol sem talált viszhangra; nem­csak azért, mert ez esetben az államköltségeket kel­lett volna tetemesen szaporítani, de főleg azért sem, mert az államhatalomnak háború esetén a betegápolás körül nyújtott segedelme a humanismus követeimé nyei szerint kieligitőnek nem találtatott. E vélemény megalkotásához sokat szolgáltatott azon körülmény, hogy időközben az általános védkö- telezettség elve mindenütt életbe lépett, — mi által a hadseregek sokkal szorosabb kötelékbe léptek a pol­gári elemhez, mint voltak az előtt. Régente ugyanis a hadsereget megszokták úgy tekinteni, mint egy a polgári elemtől teljesen elkülö­nített osztályt, mely minden viszonylatban, békében úgy mint háborúban, kizárólag az államhatalomra gravitált. E felfogás, hogy ne mondjam bizonyos mér­vű közöny csakis akkor kezdett a közelebbi érdek­lődésnek tért engedni, a midőn az általános védköte- lezettség a hadsereg keretébe vonta minden egyes csa­lád azon férfi tagjait, kik a hadkötelezettségi évekbe estek. Ez időponttól kezdve a családok összege, vagyis az egész társodaiom azon gyengéd gondossággal, mely a családi élet egyik jellemző vonása, kezdte a hadse­reg körébe távozott gyermekeinek, tehát a katonák­nak sorsát vizsgálat alá venni; és azt találta, hogy háború esetén megsebesülő fiai elégséges ápolásban nem részesülnek, nem különösen olyanban, minőt a szerető család szokott ápolást igénylő tagjainak nyújtani. Ezen meggyőződés átalánossá válta adta létokát a veres-kereszt segélyegyletnek, melyek a genfi nem­zetközi egyezmény alapelveire fektetve működésüket, czélúl tűzték ki: a háborúban megsebesült vagy meg­betegedett harczosok ápolását társodalmi utón létesí­teni, és ezzel az államnak idevágó kötelességszerü gondozását kiegészíteni. Hogy e szövetkezetek a gyakorlati életben mily óriási szolgálótokat tettek, annak igazolására elégsé­ges a legutóbbi franczia-német hadjáratra visszaem­lékezni, és az erről kiadott hivatalos jelentésekbe egy futó tekintetet vetni, melyek szerint számos ezerre megy azon sebesültek száma, kik életben ma­radásukat kizárólag e segélyegyletek áldásos műkö­désének köszönik. Hazánkban eddig hasonczélú egylet országosan szervezve nem volt. Az egyesült magyar országos se- gélyző nőegylet ugyanis, mely néhány lelkes urhölgy kezdeményezésének köszönte keletkezését, és páratlan buzgalmának szép elterjedését, — országosan szerve­zettnek nem volt tekinthető; mert keletkezésétől fogva egyes ügybuzgó emberbarátok támogatásában része­sülvén csupáD, néhány kivétel eltudásával, nélkülözni volt kénytelen leghathatósabb támoszát: a közhatósá­gokét, a mi nélkül úgy továbbterjedésében, valamint alapszorvezetében hiányt szenvedett. E hiányt kívánta pótolni Felséges Urunk, midőn múlt évi deczember 5-én kelt legmagasb kéziratában a veres-kereszt segély-egyletnek a magyar szent koro­na összes országaiban való országos szervezését kez­deményezte, s ennek foganatosításával igénytelen sze­mélyemet megbizni méltóztatott. Számos kitűnőség közreműködésével sikerült az­óta az egylet idezárt alapszabályait, és ezek alapján a Budapesten f. é. május 17-én tartott közgyűlésen magát az Ő Felsége Koronás Királyunk és Felséges Királyasszonyunk védnöksége alatt álló egyletet is mint anyaegyletet 490 alapitó, 456 rendes 10 forintos, 1604 évi egy forintos, és 228 rendkívüli, vagyis összesen 2788 taggal és eddig 74,557 frt. alapítvánnyal meg­alkotni, és ezzel, illetve a volt magyar országos se- gélyző nőegylet egyesülése folytán ennek tagjait és vagyonát is hozzászámítva: 1161 alapitó. 1589 rendes 10 frtos, 24,518 évi egy és több forintos és 4646 rendkívüli, vagyis összesen 31,914 taggal 153,675 frt 27 kr. a központban kezelt alapítvánnyal az egylet alapját megvetni. A mélyen tisztelt közgyűlés nagyérdemű tagjai méltóztatnak belátni, hogy ez csak szerény kezdet, mert hiszen hogy az egylet fennvázoltam magasztos czélját elérhesse, ahoz nagy eszközökkel is kell rendelkeznie, és az egylet messzeható rendeltetésének csak úgy ké­pes fegfelelni, ha támogatói, közreműködői közé so­rozza a társadalom mindazon tagját, ki az alapszabá­lyok 5-ik §-ában meghatározott segélyezésre vagyoni viszonyainál fogva képesített, — vagyis hogy a mű­velt nyugati államok példáját idézzem, ha a nagyblr*

Next

/
Thumbnails
Contents